|
Balatonalmádi, Szent Erzsébet Liget
2012.03.15. 11.00
Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt kérdezi Petőfi, hogy van-e szebb lánc a világon a minket összefűző,
bűvös karikába foglaló honfitűznél? Van-e szebb a közösség láncolatánál,
amit a hazaszeretet tüze kovácsol össze.
Csak egymáshoz kapcsolódva alkotunk egységet, csak így tudjuk körbekeríteni
azt, amit így hívunk: Magyarország.
A hazafiság alapja a másokkal való azonosulás egy közös vállalkozásban.
A társadalom csak akkor válik nemzetté, ha élményközösséggé válik,
ha megéli a múltja nagy sorsforduló eseményeit.
Almádi közössége annak ellenére ápolta az 1848/49-es forradalom és
szabadságharc emlékeit, hogy már a dualizmus évei alatt is inkább csak
megtűrték az ünnepet.
Közismert, hogy Kossuth 1894-es temetésén a magyar kormány
képviselői csak magánemberként vehettek részt. Ennek ellenére Petőfi
halálának 50. évfordulóján az Almádi Kör elhatározta, hogy mellszobrot
emel a költőnek, amit 1902-ben lepleztek le. Veszprém megyében itt állt
először Petőfi-szobor. Egy évvel később Kossuth Lajos büsztjét már
Eötvös Károly avatta fel.
Almádi népe szabad volt – mert ahogy Bibó István mondta –, a szabadság
ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Nem féltek vállalni érzelmeiket, nem láncszemek akartak lenni,
hanem erősíteni akarták a láncot, az összetartozást a múlttal, a Kárpátmedence
magyarjaival.
1848 kellett ahhoz, hogy tudjuk: a nemzet, mint politikai és érzelmi
közösség nem üres váz, Magyarország több, mint egy ún. szolgáltató
állam, hivatalokkal, aktákkal. A nemzet közös alkotásunk, melyet ihletett
pillanatok formálnak meg.
Ilyen volt 1848. március 15-e is. Ki kell mérnünk a múltat, be kell
tájolnunk magunkat, hozzá kell igazítanunk a cselekvéseinket.
Ahhoz, hogy pontosan ki tudjuk jelölni azt, ami a fontos számunkra,
meg kell jelölnünk a földet. Ilyen jelzés a Petőfi- és a Kossuth-szobor is,
és ilyen jelzés a gróf Batthyányi Lajos tiszteletére emelt Örökmécses és a
Szent István intelmeit tartalmazó táblakő is.
Tisztelet a bátraknak!
Március 15-én a bátrakat is ünnepeljük.
Tiszteletet adunk azoknak a bátraknak, akik egykoron szemben az
árral, az idegen nyomással, az elvárásokkal mertek a szabadságért harcolni.
Tiszteljük a bátrakat, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár
százak súgták fülükbe, „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem
szabad”.
Tiszteletet adunk a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú
állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért,
a magyarok ügyéért, egy maroknyi földért, mert nem kételkedtek
abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.
Tabukat döntöttek ők és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még
erősebb volt a bátorságnál, mert a forradalom hősei jól tudták, „az
örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben.”
A bátrat arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is,
amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor
mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több elvesztegetni való
idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell. A bátor cselekszik akkor is, ha
tudja bírálat és értetlenség kíséri.
Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik
akkor, ha tudja drága a szabadság ára.
A bátrak cselekednek, mert tudják, egyetlen örök van a földön, a
haza.
Tiszteljük a bátrakat, akiket a szeretet vezetett, a haza szeretete, mert
tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar nemzet szétszóratása a forradalom és szabadságharc leverésével
kezdődött, javaink széthordása pedig Trianon után. A nemzet
részint kincseinek az összessége is, nekünk pedig az egyik feladatunk az,
hogy összegyűjtsünk és megmentsünk mindent, amit a történelem vihara
messze sodort.
Almádiban található a Budai várból 1956-ban ideszállított kápolnafülke
Szent Istvánt ábrázoló aranymozaikjai.
Ebben a Lotz Károly tervezte fülkében őrizték 1901 és 1944 között
Szent István jobbját. Ahogy Almádiban a második világháború után
újjáépítették a teherautón ideszállított törmelékekből a Szent István
kápolnát, úgy kellett mozaikdarabokból az 1848-as és 49-es forradalom
és szabadságharc után felépíteni mozaikról mozaikra a nemzetet.
Így kellett a reformkorban is felépíteni a hazát, így kellett a forradalom
hőseinek a jogrend tükörcserepeit összerakni, így kellett mindezt
a szabadságharc hőseinek megvédeni, hogy aztán ott kezdjünk újra a
nemzetépítésnek, ahol elődeink abbahagyták.
Nem véletlen, hogy Hungária alakja nőalak. Talán azért is, hogy
megmutassa, milyen törékeny a szabadság, milyen a feltétlen szeretet,
amelyet védelmeznünk, óvnunk kell.
Viszont mindig volt mintánk ahhoz, hogy tudjuk, mit kell újra és újra
felépítenünk. Nekünk 1100 éves mintánk van, ez a fundamentum egyedülálló
Közép-Európában és máig érvényes az igazsága. Máig érvényes
1848 igazsága is.
A forradalom és szabadságharc a több mint ezeréves történelmünket
alakító bátorság és cselekvés hatalmas ünnepe is. Mert, ahogy Kossuth
mondta „Hosszú rabszolgaság nem szül hősöket.”
Ez az az időszak, amikor összekovácsolódott a minket összefűző
lánc, a honfitűz, azaz a hazaszeretet.
1848-nak szinte minden évben máshol vannak hangsúlyai, mint
ahogy mindig felfedezünk valami újat egy-egy zenemű vagy vers meghallgatásakor.
Minden évben más fénytörésben mutatkozott meg, ráadásul az
adott korok is megpróbálták a képükre és hasonlatosságukra formálni.
Balatonalmádi közössége tudja, hogy március 15. az ifjúság ünnepe, a
tenni akarás és a hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása.
Petőfi azt mondja, hogy bármily erővel, bármily áldozattal a hazát
kell nektek is megteremteni. Egy új hazát, mely szebb a réginél. A hazát
most mi teremjük, amikor mozgósítjuk a hagyományt és a friss alkotó
energiákat, újjáépítjük apró üvegcserepekből, miközben tudjuk: azok a
bizonyos üvegmozaikok mi vagyunk, mi adjuk ki az ún. egészet. Mi, akik
a nemzetet alkotjuk, mi, magyarok, magyar állampolgárok, anyaországon
innen és túl.
Mindenkinek örömteli ünnepet és tartalmas szórakozást kívánok!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Balatonalmádi, Szent Erzsébet Liget - városi megemlékezés
2012.03.15. 11.00
Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt kérdezi Petőfi, hogy van-e szebb lánc a világon a minket összefűző, bűvös karikába foglaló honfitűznél? Van-e szebb a közösség láncolatánál, amit a hazaszeretet tüze kovácsol össze.
Csak egymáshoz kapcsolódva alkotunk egységet, csak így tudjuk körbekeríteni azt, amit így hívunk: Magyarország. A hazafiság alapja a másokkal való azonosulás egy közös vállalkozásban. A társadalom csak akkor válik nemzetté, ha élményközösséggé válik, ha megéli a múltja nagy sorsforduló eseményeit.
|
