2012. március 25. délután Az Almádiért Közalapítvány tavaszt köszöntő tündérei lovas hintón vonultak Vörösberény és Almádi utcáin, így érkeztek ragyogó napsütésben a Szent Erzsébet-ligetbe nem kis feltűnést keltve a tavaszi napfényre vágyok között. A tavaszköszöntő és bő termés kívánságok mellé egy kiültethető árvácskát kaptak a tündérektől a sétáló családok.

2012. március 25. délután

Az Almádiért Közalapítvány tavaszt köszöntő tündérei lovas hintón vonultak Vörösberény és Almádi utcáin, így érkeztek ragyogó napsütésben a Szent Erzsébet-ligetbe nem kis feltűnést keltve a tavaszi napfényre vágyok között.

A tavaszköszöntő és bő termés kívánságok mellé egy kiültethető árvácskát kaptak a tündérektől a sétáló családok.

Mint arról áprilisi számunkban hírt adtunk, a "Káptalanfüred évtizedei képekben" (szerző: Polniczky József) című helytörténeti kiadvány szerkesztés alatt állt.

Örömmel értesítjük városunk lakosságát és nyaralóközönségét, hogy a kiadványt a szerző már nyomdakészen, Keszey János polgármester úrnak – a szükséges árajánlatok bekérése céljából – bemutatta.

Megjelenését mind az alsóörsi, mind a balatonalmádi önkormányzat támogatja, hogy még ez évben, a településrész kialakulásának 80 éves évfordulóján megjelenhessen.

A kiadvány 160 oldalon 90%-ban képeket tartalmaz, úgymint térképeket a földrajzi környezetről, korabeli prospektusokat, képeslapokat és fényképeket 1930-tól kezdődően. A kéziratot Albrecht Sándor alsóörsi és Schildmayer Ferenc almádi helytörténészek lektorálták.

A nyomdaköltségekhez hiányzó mintegy 200 ezer Ft kiegészítéséhez tisztelettel kérjük az érdeklődők szíves támogatását az Almádiért Közalapítvány OTP 11748083-20005760 számú számlájára, vagy befizetési utalványára (kapható a Városháza portáján és a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban), a kiadvány címének feltüntetésével.

Az Almádiért Közalapítvány szervezésében felállított faházak berendezve, a szervezők és meghívottak pedig dideregve álldogáltak május 8-án a Szent Erzsébet ligetben meghirdetett rendezvényen.

„EURÓPA HÁZ” és környéke nevet kapta ez az esemény, ahol Veszeli Lajossal, az Európa Park megálmodójával beszélgethettek az érdeklődők az egyik faházban.

A másikban „Felfedező úton az Európai Unióban” elnevezéssel interaktív játékkal készültünk a gyerekeknek, de volt még  „Új Almádi Újság Háza”, ahol kiállítottuk az újságot, szerettünk volna minél több olvasóval találkozni.

Néhányan szóvá tették, hogy nem mindig kapják meg újságunkat. Kérjük elsősorban postásuknak jelezzék, lehet írott üzenet is (a postaládára tűzve). Nyomtatunk annyi példányt, hogy minden almádi háztartásba jutnia kell. Akinek viszont otthonra megérkezik, ne vigyen a Városházáról, Könyvtárból, mert akkor tényleg nem jut mindenkinek.

Alapítványunkat az adó 1%-ával támogatóknak köszönjük a segítséget, reméljük ebben az évben még többen ajánlják fel forintjaikat az Almádiért Közalapítvány számára. Köszönjük.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

(Demjén Ferenc)

„Kiknek őrizgetjük szellemét” Talán ez a három szó elég is lenne…, hiszen ez a három szó kifejezi azt, amit oldalakon keresztül lehetne boncolgatni:  hogy emlékezzünk! Azt, hogy nem haltak meg ők, akiket a szívünkben őrzünk. Nem haltak meg egészen azok a szeretteink, akiket gyakorta és szeretettel emlegetünk, mert bármilyen közhely is, de a szívünkben még élnek. Él az emlékük, a gesztusaik, a hanghordozásuk, emlékszünk a szokásaikra attól függetlenül, hogy a végső búcsú óta hány hónap vagy év telt el.

Örömmel osztjuk meg Önökkel a múlt havi számunkban megjelent egyik hirdetés utóéletét.

„A Felsőőrsi út környékéről megszökött egy hat hónap körüli komondor kutyakölyök. A megtaláló jutalomban részesül, kérem hívjon a …telefonszámon.”

A kalandvágyó kutyus gazdája nem nagyon hitt az eredményességben, ezért is ajánlott fel jutalmat: hátha így nagyobb eséllyel kapja vissza  kedvencét.

Posta még ki sem kézbesítette az összes lapot, amikor már csörgött is a telefon, jelentkezett a befogadó. A személyes találkozáskor gömbölyödött ki a történet. A megtalálónak már volt két kutyája, harmadikat nem akart, mégsem hagyta sorsára a kóborló állatot. Keresett neki egy állatbarát befogadót, aki jó szívvel vette oltalmába a gazdátlannak hitt szökevényt, biztosított neki királyi ellátást.  Mint öreg néne az őzikét: Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti…. Na jó, friss szénával nem etette, tehát a mese csak idáig idézhető. A mai világban mesébe illő viszont, hogy – bár a kutyus a szívükhöz nőtt -,  nem haboztak telefonálni, amikor elolvasták a kereső sorokat, és a felkínált összeget sem fogadták el.

A jutalom pedig nem marad el, csak nem bankjegyek formájában érkezik:  a majdani alomból hozzájuk fog kerülni egy kölyök, de az már nem véletlenül, és nem csak átmenetileg.

Itt a vége, fuss el véle!

Nehéz év van mögöttünk. Egyre több család ismerte meg közelről a munkanélküliséget, sokan megérezték a gazdasági válságot, biztosnak hitt pontok inogtak meg, esetleg dőltek  össze sok ember életében. Akik anyagilag nehezebb helyzetbe kerültek, félnek a karácsonykor jelentkező többletkiadásoktól. De miért is? Annyiszor olvastuk, hallottuk már, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, hogy már közhelynek számít. Pedig a plafonig érő fát, a drága ajándék-hegyeket, a roskadozó asztalt sokkal értékesebb dolgokra lehet beváltani.

Első sorban az egymásra figyeléssel, a szeretettel, békességgel. Tegyünk rendet a lelkünkben, és nézzünk körül a környezetünkben, biztosan találunk olyan ismerőst, rokont, régen látott barátot, akinek fontosak vagyunk/lennénk. Emeljük fel a telefont, hívjuk fel azt az embert, akinek ez sokat jelent. Tegyük félre a vélt vagy valós sérelmeket, látogassuk meg vagy hívjuk meg magunkhoz az ünnep napjaiban azokat, akikkel év közben szétzilálódott a kapcsolatunk. Legyünk érzelmileg nagyvonalúak, tegyük meg mi az első lépést, ha van helyrehozni való kapcsolatunk.

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy minden rendben van körülöttünk, keressünk valakit, vagy valakiket, akiknek sokat jelenthet pár ezer forint, egy már nem használt meleg takaró, némi élelmiszer, egy jó könyv.

Az advent időszakát felhasználva találjuk ki, mi szükséges ahhoz a lelki békéhez, ami lehetővé teszi, hogy igazi karácsonyunk legyen. Találjuk ki, valósítsuk meg, és karácsony este miénk lehet a jó érzés, amit akár a későbbiekben is megtarthatunk.

Ezt kívánjuk Önöknek, szűkebb és tágabb környezetünknek, és ezt kívánjuk magunknak is.

A szerkesztőség és a Kuratórium

Pályázati felhívás

Az Almádi Újság és a Pannónia könyvtárának közös pályázata:

Almádi gyerekszemmel – Almádi nagyiszemmel

Kategóriák:

1. Vers, próza (max. 1 A/4-es oldal)

2. Interjú, visszaemlékezés (max. 2 A/4-es oldal)

3. Fotó (max. A/4 méretben – saját nyomtatás is lehet)

A pályázók mindhárom kategóriában pályázhatnak,

viszont kategóriánként csak egy-egy alkotást adhatnak be.

 

Életkori megkötés:

Gyermek: 14 éves korig

Ifjúsági: 14-20 éves korig

Nagyi: unokával rendelkezők vagy nyugdíjas korúak

 

A téma Balatonalmádi

örülnénk, ha minél több, a megszokottól eltérő megközelítés jelenne meg a pályaművekben.

A pályázatokat kérjük, jeligésen szíveskedjenek leadni.

 

Leadási határidő: 2009. december 22.

Leadás helye: Pannónia könyvtár

Eredményhirdetés: 2010. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján.

A pályázatokból válogatást jelentetünk meg az Almádi Újságban.

Minden másodpercben meghal egy ember. Kialszik egy fény, ami soha többé fel nem lobban, egy csillag, amely talán különösen szépen világított, de mindenképpen soha nem látott saját színképe volt. Egy élőlény, aki talán lángészt, talán jóságot sugárzott maga körül, elhagyja a földet, az, akit csak egyszer láttunk, a hússá-vérré vált csoda nincs többé. Egy emberben sem ismétlődhet a másik, és ő sem ismétlődhet soha többé másban. Minden új lény üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földet… kérész életű, ragyogó útja egyetlen felvillanás fény és sötétség , örökkévalóság között.

(Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, „a nagy mesemondó”.

„A mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ.”

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves öreg úr, BENEDEK ELEKnek hívták, aki nagyon szerette a gyerekeket. Erdély egyik legszebb pontján, Kisbaconban élt, meséket, mondákat írt, s gondolt egyet, s kitalálta, hogy újságot is szerkeszt a legifjabb olvasó jelölteknek, hátha még nagyobb kedvet csinál az olvasáshoz. Az újságot CIMBORÁNAK nevezte el, s megkereste a legjobb magyar írókat, költőket, hogy írjanak az újságba, ami aztán az egyik legsikeresebb, legkedveltebb gyereklap lett, nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is.

Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

Az idén ünnepeljük a születésének 150. évfordulóját, több kiállítással, konferenciával is emlékezünk sokoldalú munkásságára. Az Almádi Újság egy Almádihoz kötődő írónő szép meséjével köszönti ebből az alkalomból.

E lapszámtól az Almádi Újságot az Almádiért Közalapítvány Kuratóriuma szerkeszti, az ismételt változás bizonyára feltűnt mindenkinek. Terveink szerint szerkesztőbizottságként működve próbálunk városi lapot megjelentetni, ami rólunk és nekünk szól, közösen írva hétköznapjaink és ünnepeink helyi krónikáját.

Várunk az Almádi Újság e-mail címre, vagy a könyvtárba leadva írásokat és képeket!

Természetesen minden ezután sem fér bele a lapba: a cikkekkel és képekkel mindenekelőtt városunk életét szeretnénk figyelemmel kísérni, felhívni a figyelmet – elsősorban az ingyenes – programokra, rendezvényekre, ezért mindegyikről örömmel vesszük az információt.

Terveink szerint az újság internetes változata ezen szám megjelenésével egyidőben (kb. augusztus 10-től) megtekinthető a Pannónia honlapján – www.almadiujsag.pkkk.hu. Az internetes megjelenés lehetőséget teremt bővebb képanyag közlésére, valamint mindazon írások megjelentetésére, amelyek helyhiány miatt nem férnek a nyomtatott formátumba. A Fórumon keresztül szintén véleményt lehet mondani a lapról, javaslatokat tenni a jövőbeni megjelenéshez.

Lapunk továbbra is köszönettel fogad az Alapítványon keresztül támogatást, mivel az eddigi térítésmentességet a jövőben is fenn kívánjuk tartani.

Az Almádiért Közalapítvány Kuratóriumának jelenlegi összetétele:

Molnárné Perus Zsuzsa, a Kuratórium elnöke, tagok: Boros László, Borsné Simon Györgyi, Fábián László, Fülöp Lajos és Kucserkáné Moravcsik Katalin.

Felelős Kiadó:

„Almádiért” Közalapítvány Kuratóriuma

Balatonalmádi, Széchenyi sétány 1.

Szerkeszti az Alapítvány Kuratóriuma

e-mail: baujsag@gmail.com

tel.: 06 20 567 95 87

lapzárta: minden hónap 25-én.

Hirdetésfelvétel a szerkesztőség címén vagy a 06302988995 telefonon

Kéziratot nem őrzünk meg.

Készült: Veszprém Nyomda Zrt.

Eng.sz.:005-18/1989. ISSN 0864-7860

 

Hogyan adjuk le a cikket? Mekkora legyen? Mi legyen a képpel?

A „Word” eszközök>szavak száma>karakterek száma (szóközökkel) megmutatja,hogy hány karakter, amit írtunk. Ezt kell figyelembe venni, és azt, hogy jobb a sok kisebb cikk, mint a néhány nagy (változatosabb).

Az újság oldalán az alábbi kiterjedésben jelennek meg a „Word”-ben írt dokumentumok:

10 betűnagyság 1  oldal (2 hasáb), címmel                      kb.: 7200 karakter (szóközökkel) ½ oldal (1 hasáb), címmel                     kb.:  3600       „                „ ¼ oldal ( ½ hasáb), címmel                  kb.:  1800       „               „

A képeknél a következő módon számolhatunk:

1 db 6x9 cm (ekkora lesz az újságban)  kb.: ¼ hasáb      kb.: 900 karakter

A képeket mindig külön, csatoltan kérjük, a word szövegbe egybe mentettel nehéz dolgozni, és nem is lesz jó.

Ajánlott a 600 dpi felbontás.

Formátum: csak két féle lehet: JPEG ; Tiff

A fentiek betartása nagyban segítené a szerkesztést, különösen a tördelést,  eltérni lefelé tanácsos, a túlméretezetteket kénytelenek leszünk rövidíteni, de az ugye már nem az igazi…

Szívesen konzultálunk telefonon, ha van kérdés : 20 377 21 57                   Jó munkát!FL