A Dunántúli Református Egyházkerület 400 éves jubileumi alkalmából szeretettel meghívjuk Önt és Kedves Családját a Vörösberényi Református Erődtemplomba szervezett JÓTÉKONYSÁGI KONCERTRE, melyet 2012. június 23-án (szombaton) 19 órai kezdettel tartunk a leendő orgona javára. Köszöntőt mond Steinbach József református püspök. A jótékonysági koncerten közreműködnek énekkarok, hangszeres és énekes szólisták, előadóművészek és erre az alkalomra alakult kamarazenekar. Az est zeretetvendégséggel ér véget, amelyre mindenkit szeretettel hív és vár a gyülekezet! A belépő ára egységesen 1500 forint. Információk: Varga Áron, 20/292-69-26, vargaaron357@gmail.com Faust Gyula, 30/228-29-66, faust.gyula@upcmail.hu

A Dunántúli Református Egyházkerület 400 éves jubileumi alkalmából szeretettel meghívjuk Önt és Kedves Családját a Vörösberényi Református Erődtemplomba szervezett

JÓTÉKONYSÁGI KONCERTRE,

melyet 2012. június 23-án (szombaton) 19 órai kezdettel tartunk a leendő orgona javára.

Köszöntőt mond Steinbach József református püspök. A jótékonysági koncerten közreműködnek énekkarok, hangszeres és énekes szólisták, előadóművészek és erre az alkalomra alakult kamarazenekar.

Az est zeretetvendégséggel ér véget, amelyre mindenkit szeretettel hív és vár a gyülekezet!

A belépő ára egységesen 1500 forint.

Információk: Varga Áron, 20/292-69-26,

vargaaron357@gmail.com

Faust Gyula, 30/228-29-66, faust.gyula@upcmail.hu

a 1 Mózes 12,1 és a Jelenések 21, 10-27 versei alapján ALAPIGE: „És mondá az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből!” Az a beszéd, amit Isten Ábrahámnak mondott, héberül: leh leha, ami szó szerint annyit jelent: menj a saját hasznodért, vagy önmagadnak, önmagad felé. Ez azonban mégsem a modern, vagy posztmodern kor értelmezése szerinti önmegvalósítás parancsa! Nem az öncélú karrierépítés és a bármi áron való önérvényesítés jelszava, hanem a mennyei Atya hívása, mégpedig a Fiú Istenhez. Nincs az embernek nemesebb haszna vagy érdeke, minthogy megérkezzen hozzá, akinek akaratából teremtetett, és akire nézve nevet kapott a létezők és élők seregei között. Eme elindulás nélkül az ember nem tudja meghatározni, hogy valójában kicsoda is volna az a bizonyos önmaga. A mennyei Atya azért küld és hív a Fiához, hogy megtudd ki vagy önmagadban. Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy te a vele való közösségben igazán önmagad lehess. E nélkül a közösség nélkül soha nem tudod meg, hogy ki is vagy valójában. A zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja erről az igéről, hogy Ábrahám Hit által engedelmeskedett, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő fog, és kiment, pedig nem tudta, hogy hová fog menni. Továbbá Ábrahám hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakott Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival, mert ő az alapokkal bíró várost várta, melynek építője és alkotója az Isten. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszükbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejük a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyelli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost. 2012 első Úr napi istentiszteletén nekünk szól az Úr hívása, illetve kiküldése, pontosan úgy, ahogy négy évezreddel ezelőtt Ábrahámnak. Ha hiszünk, akkor mi is kimegyünk az ismeretlenbe, ahogy Ő tette. Ha azonban jobban megvizsgáljuk az ismeretlent az számunkra nem egészen az, mert az, aki elküld, ugyan Ő az, aki hív és az út végén vár bennünket. Krisztus, akinek teremtő szavára egy nap mindnyájan elindultunk, minden útunkban előttünk jár, és vár ránk a célban. Miért van szükségünk az élet eme nagy elindulására és vándorlására? Csernobili Nachum rabbi Ábrahám jellemének kiművelésével magyarázta ezt. Ő azt tanította, hogy «Ábrahám atyánk a hitben, vagy a hit által buzgott a szeretetben, amit a vendégfogadásban is gyakorolt. Az 1 Mózes 18,1-ben azt olvassuk, hogy amikor azon a fájdalmas operáción ment keresztül, mert Istennek engedelmeskedve körülmetélkedett, mégis a sátra bejáratánál ült, nehogy elszalasszon valakit, akit meg kell vendégelnie.» De Ábrahám szeretete nem volt hibátlan mindaddig, amíg ő is utassá nem vált. Ahhoz, hogy jó gazda legyen, ő is át kellett menjen az utasok, a hazát kereső vándorok nyomorúságain. Isten tökéletesen ismerte az emberi életet, de csak Isteni látószögből. Ezért szólt így: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? A zsoltár szerint akkor a Fiú így válaszolt: „Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; íme, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.” Fiú tehát örömmel válaszolta az Atyának, hogy „leh lehá”, azaz, hogy elmegyek a saját magam és szerelmetes népem, mátkám érdekébe. Az Isten szabadításában bízva megyek, mint eljövendő Bírója az emberiségnek, de előbb élni fogom az ő örömüket és bánatukat. Élni fogom a te emberi életed is. Így jutott teljességre a Fiú Istensége, hogy emberi formát öltött magára. Elfelejthetetlenné tette ez által önmagában, azt az emberi tapasztalatot, amit te érzel és tapasztalsz. Így ismerte meg az emberi életet a maga valóságában így lett ő Nagy Főpap, hogy hozzánk hasonlóan, „megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4,15). Mi már tudjuk, hogy Isten Fia is vándorként jött közénk. Ahhoz tehát, hogy felismerjük Őt életünk vándorlásában, az Ő hívása és elküldése bennünket is vándorokká tett, mégpedig nem csupán a megszületésünk, hanem a hit által is. Nincs senki az egyházban, aki ne az örök várost kereső vándorként találkozott volna Krisztussal. Vajon az előttünk megnyitott újesztendőben mi hogyan fogunk válaszolni Istennek az Ő bennünket elküldő hívására, és a bennünket elhívó kiküldetésére? Úgy, mint Ábrahám? Úgy, mint Jézus? Úgy, mint a Mester tanítványai? Vegyük tudomásul, hogy életünk vándorlása a hitről és jellemünk átformálásáról, egész emberi voltunk újjá teremtéséről szól. Csak az keresi a tökéletes várost, akinek lelke már utálja a csalás, szemfényvesztés, erőszak és romlás jelenvaló városát. Akit tökéletesen kielégít a szemnek tetszetős, a hírnév és hiúság miatt vonzó és a tudás miatt kívánatos város, abból soha nem lesz Isten vándora, hanem a bűn városában fog lakni és a halálnak halálával meghalni. Az ilyen embernek jelleme a bűn városának törvényei és erővonalai szerint fog alakulni, míg teljes nem lesz álnoksággal, hamissággal, irigységgel, gyűlölettel minden tisztátalan gerjedelemmel, gyilkos szándékkal és indulattal. Az Úr minden tanítványa át kellett menjen a jellem átalakításának műveletein. Péternél ez úgy történt, hogy meg kellett tapasztalnia saját ragaszkodásának, emberi hősiességének szűk terét és korlátait az által, hogy nagypéntek pokoli félelmének és rettegésének szorításában az Úr Jézust megtagadta egy szolgálólány előtt háromszor is. Ez azért történt így, hogy beteljesedjen az Úr Szava: „Idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.”(Lukács 22,32). Képes leszel erre a szolgálatra, mert te magad is átmentél a gyávaság és árulás keserűségén. Jellemünk megpróbálását és átformálását mi sem spórolhatjuk meg! Isten sokféle próba által akarja formálni jellemünket, míg tökéletesek nem leszünk. Ismerjük fel Istennek ezeket a munkáit, és akarjunk Ő szerinte változni! Az előttünk megnyílt esztendő is jellemünket megmutató és formáló iskola lesz, számíthatunk erre. Fogadd el életed tapasztalatait, akár vidámak, akár szomorúak azok, akár a múltban vannak, akár a jövőben várnak rád azok. Ezek mind hozzásegítenek, hogy jobban szolgáljunk az embereknek, és kitartóan haladjunk Isten nekünk készített örök városa felé! Ámen. Faust Gyula a 1 Mózes 12,1 és a Jelenések 21, 10-27 versei alapján

ALAPIGE:

„És mondá az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből!”

Az a beszéd, amit Isten Ábrahámnak mondott, héberül: leh leha, ami szó szerint annyit jelent: menj a saját hasznodért, vagy önmagadnak, önmagad felé. Ez azonban mégsem a modern, vagy posztmodern kor értelmezése szerinti önmegvalósítás parancsa! Nem az öncélú karrierépítés és a bármi áron való önérvényesítés jelszava, hanem a mennyei Atya hívása, mégpedig a Fiú Istenhez. Nincs az embernek nemesebb haszna vagy érdeke, minthogy megérkezzen hozzá, akinek akaratából teremtetett, és akire nézve nevet kapott a létezők és élők seregei között. Eme elindulás nélkül az ember nem tudja meghatározni, hogy valójában kicsoda is volna az a bizonyos önmaga. A mennyei Atya azért küld és hív a Fiához, hogy megtudd ki vagy önmagadban. Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy te a vele való közösségben igazán önmagad lehess. E nélkül a közösség nélkül soha nem tudod meg, hogy ki is vagy valójában.

Elmúltak az ünnepek. Véget ért az ádventi elcsendesedés, és a készülődési láz. Megünnepeltük a Megváltó születését. Elmentünk az éjféli misére, a zúgó harangok hívó szavára az ünnepi istentiszteletekre. Meghatottan csodáltuk a főtéren felállított csodás betlehemet, felállítottuk karácsonyfáinkat, átadtuk ajándékainkat. A meghitt családi összejövetelek sokunk szívét örömmel töltötték el, boldogság volt együtt lenni a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Sok otthonban felcsendültek a szép karácsonyi énekek, mert jó dolog hangosan dícsérni az Urat. Elmúl pár nap és új készülődés vette kezdetét. A vigalomé. Mert véget ért egy esztendő, a maga örömeivel, bánataival. Mindnyájan tudjuk, hogy nehéz év volt. Sokak számára jó is, hogy elmúlt. Mindnyájan jobbat kívánunk egymásnak, de a magunk számára is. A kicsiknek jó tanulást, az ifjaknak munkalehetőséget, szép családot, mindenkinek jobb megélhetést, időseinknek békés öregséget. Sokszor mondjuk, "fő az egészség!", tehát ezt is kívánjuk. Ki-ki tudja, miért fohászkodik, hogy jobb legyen. De azért egy éjszakára vígadjunk! Egy évben egyszer van tűzijátékos, pezsgős Szilveszter! Kevesen tudjuk ennek az ünnepnek fontos, szinte legfontosabb másik jelentését. Az Újév, vagyis január elseje Karácsony nyolcada, nyolcadnapja, más nevén " Kiskarácsony", Korai keresztyén testvéreink számára eddig tartott a karácsonyi ünnepkör. Mert jeles nap ez, Jézus névadásának napja, számunkra ünnepe. A zsidó vallás szigorú szabályai szerint a születés nyolcadnapján kellett bemutatni az újszülött csecsemőt a zsinagógában, körülmetélni és nevet adni neki. Az elsőszülött fiúgyermeket pedig még Isten szolgálatára is ajánlani. Vajon, milyen nevet szántak a betlehemi kisdednek szülei? Hogyan is választották a JÉZUS nevet? Lukács evangéliumából tudjuk, hogy az angyal, aki Máriának a hírt vitte, hogy őt az Úr kiválasztotta szolgálólányának, és az Istenfiú szűzi édesanyjának, így szólt. "Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit JÉZUSNAK nevezz el. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják Őt". Máté evangélista tudósítása szerint, mikor József megtudta, hogy jegyese áldott állapotban van, el akarta őt bocsátani. De angyal jelent meg éjjel álmában, és ezt mondta: "Mária fiút fog szülni, akit nevezz el JÉZUSNAK, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből." Majd: "Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten". Látjuk, hogy ez a szent név Isten megváltó tervének, szeretetének ajándéka az ember számára, ezért is olyan kedves mindazoknak, akik segítségül hívják Őt. Amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy minek nevezik Őt, Péter válasza ez a gyönyörű bizonyságtétel volt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" Ezért mondja az Írás: "Néki adatott a név, mely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére". Hajtsuk meg tehát térdünket ezen az Újév napján, és az év elkövetkező napjain az Ő szent neve előtt! Ezzel kívánok mindenkinek boldog, áldott új évet. dr. Péterfia Katalin.

Elmúltak az ünnepek. Véget ért az ádventi elcsendesedés, és a készülődési láz. Megünnepeltük a Megváltó születését. Elmentünk az éjféli misére, a zúgó harangok hívó szavára az ünnepi istentiszteletekre. Meghatottan csodáltuk a főtéren felállított csodás betlehemet, felállítottuk karácsonyfáinkat, átadtuk ajándékainkat. A meghitt családi összejövetelek sokunk szívét örömmel töltötték el, boldogság volt együtt lenni a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Sok otthonban felcsendültek a szép karácsonyi énekek, mert jó dolog hangosan dícsérni az Urat.

Azt tartották a régiek, hogy a Karácsony a legridegebb szíveket is átmelengeti. Nem tudom, hogy ma is így van-e ez, de arra talán alkalmas – főleg az ünnepet megelőző ádvent –, hogy az ember a külső körülményektől is megsegítve átgondoljon néhány kérdést. Mint az itt élő katolikusok lelkipásztora, ebben szeretnék segíteni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lelkiismeret hangja sokakban megszólaljon és az akaratot lépésekre sarkallja: „Igen, akarok változni és változtatni, saját életem, családom élete egyre szürkülő folyásán!” Kérdések. A változásokat, változtatásokat felismeréseknek kell megelőznie. Ebben segíthet néhány kérdés őszinte megválaszolása. Recsegő-ropogó világunkban biztos talajon állok-e? Üressé vált magán és családi életemből lehet, hogy nem „valami”, hanem „Valaki” hiányzik? A kapkodó, hajszolt egybemosódó hétköznapoknak nem kellene újra egészséges ritmust szabni a vasárnapok ünneppé tételével? Sokszor csak vergődöm a földön, a földiek között, mint egy szárnyszegett madár: talán, mert nincs lelki mélysége az életemnek, azért nincs magassága? Mire fognak emlékezni gyermekeim?… hagytam már nyomot az életükben, bevezetve őket az élet olyan szépségeibe, igazságaiba, amit a hitben lelhet meg az ember? Méltó az emberhez, hogy robottá degradálja magát a munka világában, ahelyett, hogy újra gondolná vágyálmait, igényeit és megelégedne egy egyszerűbb élettel? Méltó az emberhez, hogy naponta órákon át kiszolgáltatja magát a médiumok alantas érzelmeket és indulatokat felkorbácsoló műsorainak, miközben egy órát hetente sajnál életéből Teremtője méltó tiszteletére szánni? Végig gondoltam- e már egyszer, hogy az élet lényeges kérdéseivel kapcsolatban nem az a fő követelmény, hogy érdekes legyen, hanem, hogy igaz? Merre induljak? Az ádventi idő elején olvassuk: „Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból!”(Róm 13,11) Itt van, sőt lassan már el is múlik a felismerés ideje, hogy az ember ezt a gyönyörű világot és benne saját életét, az élhető élet lehetőségeit a pusztulás szélére sodorta. Évszázadok óta tartó hanyatló folyamat végkifejletéhez közelítünk. A lejtőn akkor indult el a világ és benne az ember, amikor nagy vakmerőséggel a teremtés perifériájára szorította a Teremtőt; azaz száműzte önnön életéből azt az egyetlen és valódi igazodási pontot, amelyhez lépteit, életének kereteit, szabhatná: és valami ördögi csavarral a teremtés közepébe egy esékeny teremtményt: önmagát helyezte. A humanizmus – a világ rosszul megvalósított emberközpontúsága – óta nincs megállás a lejtőn. Az idő haladtával újabb és újabb „izmusok” képében tör rá a világra, az emberre a romlás mételye (racionalizmus, kapitalizmus, (inter)nacionalizmus, szocializmus, kommunizmus, totalitarizmus, globalizmus…). Az ember ezekben mind-mind önmagával küzd. Isten nélkül ember embernek farkasává válik, mert elvesztette, elvesztegette, létalapját, léttámaszát, az Istent. A jelen gazdasági válsága a maga lényegében az ember válsága: a másikat aljas módon kifosztó, tönkretevő pénzvilág farkasként ront rá a kiszolgáltatottá tett országokra és benne az egyes emberekre. A tehetetlen, magára hagyott, vagy az Istenét elhagyott ember pedig keresi helyét és bolyong: kozmikus méretekben az őstörténetet játsza újra: a másikat vádolja, a másikat gyilkolja. Válasz. Nem kellene végre ehelyett felébredni és rádöbbeni: az ember inkább lélek, mint test és minden ami igazán fontos az életben, mint a hit és a szeretet, az lelki és nem testi valóság. Nem kellene végre megkeresnünk létünk valódi alapját, hogy ráépíthessünk életet, családot, hazát. Főleg amikor keresni sem kell, hiszen jön, sőt itt van: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok, aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.”(Jelenések könyve 3,20) Atyai szeretettel várok mindenkit Almádi gyönyörű templomaiba és áldott ünnepeket kívánok: János atya

Azt tartották a régiek, hogy a Karácsony a legridegebb szíveket is átmelengeti. Nem tudom, hogy ma is így van-e ez, de arra talán alkalmas – főleg az ünnepet megelőző ádvent –, hogy az ember a külső körülményektől is megsegítve átgondoljon néhány kérdést. Mint az itt élő katolikusok lelkipásztora, ebben szeretnék segíteni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lelkiismeret hangja sokakban megszólaljon és az akaratot lépésekre sarkallja: „Igen, akarok változni és változtatni, saját életem, családom élete egyre szürkülő folyásán!”

November 20. KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA. Megnyitjuk „Szent Erzsébet kötényét”, amelybe december 11-ig, Ádvent III. vasárnapjáig várjuk az adományokat, hogy Karácsonyra megajándékozhassuk idős, egyedülálló testvéreinket. Hálásan köszönjük eddigi nagylelkű segítségüket is! ÁDVENTI KÉSZÜLETÜNK NOVEMBER 27. ÁDVENT I. VASÁRNAPJA. Az új egyházi év kezdete. Az ádventi idő hétköznapjain (szombat kivételével) hajnali 6 órakor „Rorate” misék lesznek. Hétfőn és csütörtökön Almádiban; kedden és pénteken Berényben; szerdán Alsóörsön. Az ádventi időben nincs esti szentmise Almádiban! DECEMBER 4. ÁDVENT II. VASÁRNAPJA. A 9 órai szentmise után a Mikulás fogadása. Vörösberényben a szentmise végén a Mikulás ajándékának átadása. GYERTYAGYÚJTÁS. Ádvent vasárnapjain a szentmisék előtt ünnepélyes gyertyagyújtást tartunk. GYÓNTATÁS. Kérem a testvéreket, hogy a szentmisék előtti alkalmakat használják fel karácsonyi szentgyónásuk elvégzésére. KÜLÖN GYÓNÁSI ALKALOM, ÁDVENT IV. VASÁRNAPJÁN december 18-án Berényben 14.30-tól; Almádiban pedig 16.00-tól. A bűnbánati alkalom az Oltáriszentség kihelyezésével kezdődik. A szentgyónások alatt az örvendetes rózsafüzért imádkozza a jelenlévő közösség, a rózsafüzértársulatok vezetésével és a szent időhöz illő orgona áhitat lesz. BETEGLÁTOGATÁS. Az ádventi idő folyamán keresem fel otthonaikban beteg, idős, hívő testvéreinket. Kérem a családtagokat, hogy akiknél még nem jártam, de idős családtagjuk ezt igényelné, mielőbb jelezzék a plébánián! BETLEHEMEZÉS. Gyermekeink, a karácsony előtti napokban rövid betlehemi játékukkal idén is felkeresik azokat a családokat, akik ezt kérik a plébánián. KARÁCSONYI ÜNNEPLÉSÜNK December 24. szombat, KARÁCSONY VIGÍLIÁJA. Almádiban 15.00: Pásztorjáték, Karácsony örömének, Karácsony vigíliájának szentmiséje és ajándékozás. ÉJFÉLI MISE. Karácsonyi örömének. Jézus születésének szentmiséje, csak Berényben éjfélkor. December 25. vasárnap, KARÁCSONY. JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK FŐ ÜNNEPE. Minden templomban vasárnapi miserend. Alsóörsön: 10.00 (Bencés kisegítő atya) December 26. hétfő, KARÁCSONY II. NAPJA. Miserend: Alsóörs 9.00; Berény 10.30; Almádi 17.00. December 31. szombat, ÉV VÉGI HÁLAADÁS. Szent Szilveszter pápa ünnepe. Berényben 15.00; Almádiban 17.00. Január 1. vasárnap, ÚJÉV. SZŰZ MÁRIA ISTEN-ANYASÁGA. „Kiskarácsony”. Miserend: Káptalanfüred: 8.00; Alsóörs: 9.00; Vörösberény: 10.30; Almádi: 17.00. SZENTSÉGVÉTELRE ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAM Január közepén immár 6. alkalommal szentségvételre előkészítő tanfolyam indul felnőtteknek a Plébánián. Szombat délelőttönként. Érdeklődni és jelentkezni a Plébánia elérhetőségein, vagy személyesen lehet.

November 20. KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA.

Megnyitjuk „Szent Erzsébet kötényét”, amelybe december 11-ig, Ádvent III. vasárnapjáig várjuk az adományokat, hogy Karácsonyra megajándékozhassuk idős, egyedülálló testvéreinket. Hálásan köszönjük eddigi nagylelkű segítségüket is!

Családok zarándokoltak a magyar szent család emlékhelyeihez Családok zarándoklata a jövő családjaiért – ezzel a mottóval rendezték meg szeptember 24-én a Veszprémi Főegyházmegye családos zarándoklatát a Balaton-parton, melynek célja az volt, hogy a Család évében a magyar királyi szent család emlékhelyeit, kegyhelyeit érintve együtt imádkozzanak a résztvevők egymás családjaiért. Mintegy százan érkeztek a kora délelőtti órákban a gyalogos zarándoklat kiinduló helyszínére, az alsóörsi Boldog Gizella királyné plébániatemplomba, ahol Szabó János atya, a templom plébánosa imádságra hívta az egybegyűlteket, s beszélt a nemrégiben templommá emelt korábbi imaház védőszentjéről, Gizella királynéról, feladatairól férje, Szent István király oldalán, s a család összetartásában betöltött fontos szerepéről. A zarándokok imádkoztak Gizella csontereklyéje előtt, amelyet az egyházközség a templom ünnepélyes felszentelése alkalmából májusban kapott a Veszprémi Érsekségtől. A zarándoklat második helyszínén, a káptalanfüredi Boldogasszony-kápolna szabadtéri oltáránál ünnepi szentmisét mutatott be Szabó János atya Szakács Péterrel, az egyházmegye nemrég kinevezett új családreferens lelkipásztorával együtt, aki szentbeszédében egy gyermekeknek szóló tanmese alapján az összefogásról, egymás megsegítéséről, az egymásra figyelés fontosságáról szólt. Ezután a szentmise keretében megáldották az új házasokat. Káptalanfüredről a zarándokok Balatonalmádiba, a tóparti Öregparkba indultak, ahol - mint a Genezáreti-tó partján hajdan a tanítványokat Jézus - jó illatú, finom sült hallal várták őket a szervezők. Az ebéd elköltése után pedig szabad, kötetlen program következett a gyermekek örömére, ugyanis a parkban és a strandon érdekes játékok, pingpong, röplabda várta őket, Szakács Péter atyával pedig még egy kis horgászásra is nyílt alkalom. Ezután a zarándoklat zárásaként a város Szent Imre-templomának Szent Jobb-kápolnájában (ahol a magyar szent család ereklyéit őrzik) tisztelegtek a zarándokok imával és énekes áhítattal, majd a templomban Csernai Balázs atya megáldotta a gyermekeket. Minden gyermek és fiatal kapott egy gyertyát, amelyet meggyújtottak, s végül valamennyien közös imádsággal, énekkel mondtak hálát a zarándoklat lélekben megújító erejéért. Toldi Éva/Magyar Kurír

Családok zarándoklata a jövő családjaiért – ezzel a mottóval rendezték meg szeptember 24-én a Veszprémi Főegyházmegye családos zarándoklatát a Balaton-parton, melynek célja az volt, hogy a Család évében a magyar királyi szent család emlékhelyeit, kegyhelyeit érintve együtt imádkozzanak a résztvevők egymás családjaiért.

Mintegy százan érkeztek a kora délelőtti órákban a gyalogos zarándoklat kiinduló helyszínére, az alsóörsi Boldog Gizella királyné plébániatemplomba, ahol Szabó János atya, a templom plébánosa imádságra hívta az egybegyűlteket, s beszélt a nemrégiben templommá emelt korábbi imaház védőszentjéről, Gizella királynéról, feladatairól férje, Szent István király oldalán, s a család összetartásában betöltött fontos szerepéről. A zarándokok imádkoztak Gizella csontereklyéje előtt, amelyet az egyházközség a templom ünnepélyes felszentelése alkalmából májusban kapott a Veszprémi Érsekségtől.

8. Sümegi gyalogos zarándoklat a Balaton-felvidéken 2011. szeptember 16–18. A zarándoklat azért született, mert szükségünk volt rá, hogy kiszakadjunk a mindennapokból. Mert új embereket és új vidékeket szerettünk volna megismerni. Mert vágytunk a testi fáradtságra és a lelki emelkedettségre. S mert tanúságot szeretnénk tenni, és áldozatot hozni a hitünkért. 2004-ben felébresztettünk egy szép hagyományt, és azóta minden évben megtesszük az utat Balatonalmádiból Sümegre. Mindenkit szeretettel hívunk, hogy tartson velünk. Ha valaki teheti, saját környezetében, közösségében szervezze meg, hogy többen jöjjenek a zarándoklatra. S aki nem tud velünk zarándokolni, sok szeretettel várjuk a sümegi vasárnapi főbúcsú nagymiséjére, 2011. szeptember 18-án 10 órára. Indulás: 2011. szeptember 16-án, pénteken reggel 7 órakor Balatonalmádiból a Szent Imre-templomtól, a Szent Jobb-ereklyét őrző kápolnától. Előtte fél órával imádságos felkészülést tartunk. Három nap gyaloglás után, szeptember 18-án, vasárnap, 10 óra körül érkezünk Sümegre. A teljes táv mintegy 80 km. Az útvonal általában gyenge forgalmú közúton, bicikliúton halad, a Balaton-felvidék csodás tájain. A szállás pénteken Vászolyon, szombaton Tapolcán, közös szálláson lesz. Hozni kell matracot és hálózsákot. Egy csomagokat szállító autó kísérni fogja a csoportot. A kocsival a pihenőhelyeken találkozunk. Napközben a saját magunk által hozott élelmiszert fogyasztjuk, de érintünk boltokat is. Esténként főtt vacsora vár majd mindenkit. Sümegről a hazautazás egyénileg történik, ezért is jó, ha odahívjuk barátainkat, hogy várjanak bennünket, legyenek velünk a búcsún, a szentmisén, s segítsenek a hazatérésben. A zarándoklat étkezési és szállásköltségét, szervezési költségeit a zarándokok közösen viselik, ennek mértéke 6000 Ft/fő, amit induláskor a szervezőnél kell fizetni. A szállás korlátozott létszámú, maximum 40 fő. Amennyiben részt szeretne venni a zarándoklaton, kérjük, jelentkezzen Molnár Enikőnél a 30/239-5048 telefonszámon, vagy pedig emailben a enikomolnar525@gmail.com email címen. A zarándoklathoz, szállás nélkül, bármely részen lehet csatlakozni. Örömmel várjuk pénteken 6.30-ra a Szent Jobb-kápolnához, akik csak búcsúztatni szeretnék a csoportot, és azokat is, akik vasárnap, Tapolcától Sümegig szeretnének velünk jönni!

2011. szeptember 16–18.

A zarándoklat azért született, mert szükségünk volt rá, hogy kiszakadjunk a mindennapokból. Mert új embereket és új vidékeket szerettünk volna megismerni. Mert vágytunk a testi fáradtságra és a lelki emelkedettségre. S mert tanúságot szeretnénk tenni, és áldozatot hozni a hitünkért. 2004-ben felébresztettünk egy szép hagyományt, és azóta minden évben megtesszük az utat Balatonalmádiból Sümegre. Mindenkit szeretettel hívunk, hogy tartson velünk. Ha valaki teheti, saját környezetében, közösségében szervezze meg, hogy többen jöjjenek a zarándoklatra. S aki nem tud velünk zarándokolni, sok szeretettel várjuk a sümegi vasárnapi főbúcsú nagymiséjére, 2011. szeptember 18-án 10 órára.

"Mindegyikünk maga fog magáról számot adni az Istennek!"

(Róma 14,12)

Régóta izgat ez a bibliai vers. A számadás az évforduló táján ismert fogalom és gyakorlat. Nehéz azonban a számadás során tárgyilagosnak maradni. Óvakodjunk a túlzásoktól, akár "felfelé", akár "lefelé" történik is az a túlzás. Ezért az Úr színe elé kell állnunk mégpedig nem egyedül, hanem valakivel, akit valóban szeretünk, hogy ő segítsen, mint az Isten eszköze, a tárgyilagos számadásban. E számadás során nem az a lényeges, hogy körülötted, veled, vagy ellened mi történt. Ezt vég nélkül tudnánk sorolni. Főleg a sérelmeinket, amiket mások okoztak nekünk. Ilyenkor a felelősséget is kényelmes másra hárítani.

A kalocsai „Miasszonyunk Iskolát” 1948-ban államosították, s jó messzire, Siklósra helyezték.  Hat, az iskolában korábban tanító kedvesnővért egy ideig ott felejtettek. 1950. július 9-ének éjszakáján zörgettek a zárda kapuján. Miután az nem nyílt ki, az ávósok rátörtek a nővérekre, és férfiakat kerestek a házban.  Természetesen egyet sem találtak, de a reszkető kedvesnővérekkel aláírattak egy nyilatkozatot, miszerint elismerik, hogy ők a rendszerre „aggályosak”. Tíz percet kaptak a csomagolásra, élelmet, váltás fehérneműt vihettek magukkal. Másnap délelőtt Albertirsán találták magukat, ahol munkatáborral, orosz fogsággal rémisztgették őket. Nem hagyhatták el a házat, ellenőrzés alatt tartva templomba is csak néha, lopakodva jutottak el. Szeptember 9-én fölkereste őket egy bizottság azzal, hogy a rendet feloszlatták, haladéktalanul hagyják el a szálláshelyet, tegyék le a rendi ruhát, és a kommunizmus javára történő munkálkodással váljanak hasznos tagjaivá a népköztársaságnak.

Megemlékezés Szendrői Mária Hedvig nővérről

Nemcsak a gyönyörű magyar szavak közül, hanem ami ennél sajnálatosabb az élet valóságából is eltűnni látszik az a jelenség, amit úgy nevezünk: tünemény. Benne van ebben a jelenségben valami megfoghatatlan, valami légies, valami elbűvölő, valóságos, de mégis valószerűtlennek ható, érinthető, de mégis megérinthetetlen, a napnál áttetszőbb ragyogás, fény a Túlsó Partról… Igen, Ő volt, ily Tünemény, Szendrői Mária Hedvig Miasszonyunkról nevezett Iskola Nővér, a történelem egyik legsötétebb századában Balatonalmádiban fénylő Fény, drága, kedves lény. Amikor idekerültem 1992-ben, Ő néhány hónap múlva Csepelre költözött a Szent József Szeretetotthonba. Alig ismerhettem, de mégis úgy tűnik föl mindent tudok róla. Az itt élők szerető emlékezései, Csoma János atya tiszteletteljes szavai, a plébániai anyakönyvekben található –remegő kézzel is gyönyörűen, gonddal formált betűi- mindent elmondanak róla, a Mindent mondják el róla: az élet hozta megpróbáltatások türelmes hordozása, a szerzetesi örök fogadalmához való hűsége, a szegénység, tisztaság, engedelmesség krisztusi erényeinek igaz megélése, az Egyházért végzett áldozatos szolgálata, az emberekhez való jóságossága, valóban szentté formálta Őt. Halálának –bízvást mondhatjuk: égi születésnapjának- 10. évfordulójához érkezve, augusztus 27-én pénteken az érte végzett esti szentmise után áldom meg az új síremléket, a templom melletti sírkertben, mely ezentúl hamvai fölött magasodik majd.

Gondolom sokuk előtt ismert a régi "házi áldás" szövege.

"HOL HIT, OTT SZERETET, HOL SZERETET, OTT BÉKE, HOL BÉKE OTT ÁLDÁS, HOL ÁLDÁS OTT ISTEN, HOL ISTEN OTT SZÜKSÉG NINCSEN!"

A filozófia nyelvével élve ez egy tökéletes szillogizmus, azaz olyan okos, egymásból következő mondás sorozat, amely éppen azáltal nyeri el igazi értelmét, hogy az egymásból mintegy "kigördülő" kijelentések mindegyke nélkülözhetetlen és végeredményben helyettesíthetetlen. Karácsonyhoz közeledve, amikor talán képesek vagyunk több időt szentelni az élet lényegesebb kérdéseire érdemes lenne elgondolkodni ezen az "elsárgultnak" is nevezhető, néhai dédanyáink konyhájának asztala, vagy tűzhelye fölött függő, díszesen hímzett falvédő feliraton. A mondat első szavait mintha elfelejtettük volna! Szeretetre, békére, áldásra várunk, vágyunk...

Várunk, vágyunk... már alig látunk, nagyon fázunk, fáj a lábunk, fáj a hátunk, fáj az élet, minek élek, mit sem érek, jönnek rémek, minden érdek, nagyon félek ... egyet kérek: ISTEN! HITET! ISTENHITET!

Hittel teli, Szent Karácsonyt kíván mindenkinek

„Mert az Istennél semmi nem lehetetlen” (Lukács evangéliuma 2. rész 37vers)

Karácsony a világ legnagyobb lehetetlenségének ünnepe, a keresztyén egyház pedig a lehetetlenséget ünnepli. Egészen pontosan a lehetetlenséget cselekvő Istent, Őt csodálja és borul le előtte imádattal.

Az „üdvöz légy Mária”- ként ismertté vált lukácsi evangélium (Lukács 2: 28-38) feltárja, hogy úgy a názáreti szűz, miként a hozzá küldött arkangyal is tisztában voltak azzal, hogy amit Isten most készül cselekedni nem más, mint a teremtés titka, az emberek előtt pedig a lehetetlenségek lehetetlensége. Mert ugyan ki képes elfogadni azt, hogy Isten örökkévaló Fia, - aki valóságos és örök Isten, és az is marad,– Szűz Máriának testéből és véréből Szentlélek munkája által igaz emberi természetet vesz fel? Ki gondolta volna, hogy ily módon teljesüljenek be az ősi próféciák, és Istennek öröktől fogva létező bölcs tanácsa, mely szerint a testté lett Ige egyben Dávidnak valóságos magva, és az ő testvéreihez mindenben hasonlatos lesz, kivéve a bűnt?

Isten igéjével köszöntöm Balatonalmádi lakosait: „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé....mert jó az ÚR, örökké tart szeretete” Zsolt 100,1.5

Az ádventi koszorú negyedik gyertyája, mely rózsaszínű, már egészen az ünnepre, Karácsonyra, Jézus Krisztus születésének ünnepére irányítja a figyelmünket. A gyertya lángja az ünnep közeledtét jelzi: közvetlenül az ünnep előtt vagyunk, és várjuk, hogy az elérkezzen, eljöjjön. Az ünnepből áradó öröm már hatással van ránk.  És éppen az öröm az, melyből úgy érezzük, hogy bizony elég kevés jut nekünk, mert több keserűség, fájdalom és szomorúság van az életünkben. Ezért a vágy bennünk van: de jó lenne örülni, örvendezve élni! Vannak az életben kisebb – nagyobb örömeink, azonban érezzük, hogy a vágyott örömöt nem tudjuk magunkban, magunknak állandósítani, a meglétét folyamatosan biztosítani! Az öröm forrása nem bennünk, hanem Istenben van! Karácsony ünnepe erről szól: az öröm forrása jelent meg a földön, hogy örökkévaló örömmel ajándékozzon meg és így éltessen bennünket, hogy a múló életünket örökkévaló fényével sugározza be.

Istentiszteletek a templomban vasárnap 10.30-kor.

Gyermekistentiszteletek a gyülekezeti teremben vasárnap 10.30-kor.

Gyermekmegőrzés a gyülekezeti teremben vasárnap 10.30-kor.

Hittanórák a gyülekezeti teremben szerdán 15 órától 1-4.osztály, 16 órától 5-6.osztály, 17 órától 7-8. osztály konfirmandusok, 18 órától középiskolások.

Mondandómban gyakran szerepel az "öröm" szó. Mert mi is az "evangélium"?  nos, az örömhír. Annak a híre, hogy " Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát küldte" a mi megmentésünkre. Tehát az "evangélikusok"  Isten örömhírének küldöttei a világban.

Balatonalmádiban  él egy kicsi közösség, mely ennek a történelmi egyháznak a tagja. Ennek a kis gyülekezetnek a nevében szeretnék írni  kissé tágabb öleléssel egyházamról.