Balatonalmádi, Szent Erzsébet Liget 2012.03.15. 11.00 Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kérdezi Petőfi, hogy van-e szebb lánc a világon a minket összefűző, bűvös karikába foglaló honfitűznél? Van-e szebb a közösség láncolatánál, amit a hazaszeretet tüze kovácsol össze. Csak egymáshoz kapcsolódva alkotunk egységet, csak így tudjuk körbekeríteni azt, amit így hívunk: Magyarország. A hazafiság alapja a másokkal való azonosulás egy közös vállalkozásban. A társadalom csak akkor válik nemzetté, ha élményközösséggé válik, ha megéli a múltja nagy sorsforduló eseményeit. Almádi közössége annak ellenére ápolta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékeit, hogy már a dualizmus évei alatt is inkább csak megtűrték az ünnepet. Közismert, hogy Kossuth 1894-es temetésén a magyar kormány képviselői csak magánemberként vehettek részt. Ennek ellenére Petőfi halálának 50. évfordulóján az Almádi Kör elhatározta, hogy mellszobrot emel a költőnek, amit 1902-ben lepleztek le. Veszprém megyében itt állt először Petőfi-szobor. Egy évvel később Kossuth Lajos büsztjét már Eötvös Károly avatta fel. Almádi népe szabad volt – mert ahogy Bibó István mondta –, a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Nem féltek vállalni érzelmeiket, nem láncszemek akartak lenni, hanem erősíteni akarták a láncot, az összetartozást a múlttal, a Kárpátmedence magyarjaival. 1848 kellett ahhoz, hogy tudjuk: a nemzet, mint politikai és érzelmi közösség nem üres váz, Magyarország több, mint egy ún. szolgáltató állam, hivatalokkal, aktákkal. A nemzet közös alkotásunk, melyet ihletett pillanatok formálnak meg. Ilyen volt 1848. március 15-e is. Ki kell mérnünk a múltat, be kell tájolnunk magunkat, hozzá kell igazítanunk a cselekvéseinket. Ahhoz, hogy pontosan ki tudjuk jelölni azt, ami a fontos számunkra, meg kell jelölnünk a földet. Ilyen jelzés a Petőfi- és a Kossuth-szobor is, és ilyen jelzés a gróf Batthyányi Lajos tiszteletére emelt Örökmécses és a Szent István intelmeit tartalmazó táblakő is. Tisztelet a bátraknak! Március 15-én a bátrakat is ünnepeljük. Tiszteletet adunk azoknak a bátraknak, akik egykoron szemben az árral, az idegen nyomással, az elvárásokkal mertek a szabadságért harcolni. Tiszteljük a bátrakat, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe, „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem szabad”. Tiszteletet adunk a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, egy maroknyi földért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke. Tabukat döntöttek ők és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még erősebb volt a bátorságnál, mert a forradalom hősei jól tudták, „az örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben.” A bátrat arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több elvesztegetni való idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell. A bátor cselekszik akkor is, ha tudja bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor, ha tudja drága a szabadság ára. A bátrak cselekednek, mert tudják, egyetlen örök van a földön, a haza. Tiszteljük a bátrakat, akiket a szeretet vezetett, a haza szeretete, mert tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar nemzet szétszóratása a forradalom és szabadságharc leverésével kezdődött, javaink széthordása pedig Trianon után. A nemzet részint kincseinek az összessége is, nekünk pedig az egyik feladatunk az, hogy összegyűjtsünk és megmentsünk mindent, amit a történelem vihara messze sodort. Almádiban található a Budai várból 1956-ban ideszállított kápolnafülke Szent Istvánt ábrázoló aranymozaikjai. Ebben a Lotz Károly tervezte fülkében őrizték 1901 és 1944 között Szent István jobbját. Ahogy Almádiban a második világháború után újjáépítették a teherautón ideszállított törmelékekből a Szent István kápolnát, úgy kellett mozaikdarabokból az 1848-as és 49-es forradalom és szabadságharc után felépíteni mozaikról mozaikra a nemzetet. Így kellett a reformkorban is felépíteni a hazát, így kellett a forradalom hőseinek a jogrend tükörcserepeit összerakni, így kellett mindezt a szabadságharc hőseinek megvédeni, hogy aztán ott kezdjünk újra a nemzetépítésnek, ahol elődeink abbahagyták. Nem véletlen, hogy Hungária alakja nőalak. Talán azért is, hogy megmutassa, milyen törékeny a szabadság, milyen a feltétlen szeretet, amelyet védelmeznünk, óvnunk kell. Viszont mindig volt mintánk ahhoz, hogy tudjuk, mit kell újra és újra felépítenünk. Nekünk 1100 éves mintánk van, ez a fundamentum egyedülálló Közép-Európában és máig érvényes az igazsága. Máig érvényes 1848 igazsága is. A forradalom és szabadságharc a több mint ezeréves történelmünket alakító bátorság és cselekvés hatalmas ünnepe is. Mert, ahogy Kossuth mondta „Hosszú rabszolgaság nem szül hősöket.” Ez az az időszak, amikor összekovácsolódott a minket összefűző lánc, a honfitűz, azaz a hazaszeretet. 1848-nak szinte minden évben máshol vannak hangsúlyai, mint ahogy mindig felfedezünk valami újat egy-egy zenemű vagy vers meghallgatásakor. Minden évben más fénytörésben mutatkozott meg, ráadásul az adott korok is megpróbálták a képükre és hasonlatosságukra formálni. Balatonalmádi közössége tudja, hogy március 15. az ifjúság ünnepe, a tenni akarás és a hazaszeretet egyik legszebb megnyilvánulása. Petőfi azt mondja, hogy bármily erővel, bármily áldozattal a hazát kell nektek is megteremteni. Egy új hazát, mely szebb a réginél. A hazát most mi teremjük, amikor mozgósítjuk a hagyományt és a friss alkotó energiákat, újjáépítjük apró üvegcserepekből, miközben tudjuk: azok a bizonyos üvegmozaikok mi vagyunk, mi adjuk ki az ún. egészet. Mi, akik a nemzetet alkotjuk, mi, magyarok, magyar állampolgárok, anyaországon innen és túl. Mindenkinek örömteli ünnepet és tartalmas szórakozást kívánok! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Balatonalmádi, Szent Erzsébet Liget - városi megemlékezés

2012.03.15. 11.00

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt kérdezi Petőfi, hogy van-e szebb lánc a világon a minket összefűző, bűvös karikába foglaló honfitűznél? Van-e szebb a közösség láncolatánál, amit a hazaszeretet tüze kovácsol össze.

Csak egymáshoz kapcsolódva alkotunk egységet, csak így tudjuk körbekeríteni azt, amit így hívunk: Magyarország. A hazafiság alapja a másokkal való azonosulás egy közös vállalkozásban. A társadalom csak akkor válik nemzetté, ha élményközösséggé válik, ha megéli a múltja nagy sorsforduló eseményeit.

2012. március 25. délután Az Almádiért Közalapítvány tavaszt köszöntő tündérei lovas hintón vonultak Vörösberény és Almádi utcáin, így érkeztek ragyogó napsütésben a Szent Erzsébet-ligetbe nem kis feltűnést keltve a tavaszi napfényre vágyok között. A tavaszköszöntő és bő termés kívánságok mellé egy kiültethető árvácskát kaptak a tündérektől a sétáló családok.

2012. március 25. délután

Az Almádiért Közalapítvány tavaszt köszöntő tündérei lovas hintón vonultak Vörösberény és Almádi utcáin, így érkeztek ragyogó napsütésben a Szent Erzsébet-ligetbe nem kis feltűnést keltve a tavaszi napfényre vágyok között.

A tavaszköszöntő és bő termés kívánságok mellé egy kiültethető árvácskát kaptak a tündérektől a sétáló családok.

a 1 Mózes 12,1 és a Jelenések 21, 10-27 versei alapján ALAPIGE: „És mondá az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből!” Az a beszéd, amit Isten Ábrahámnak mondott, héberül: leh leha, ami szó szerint annyit jelent: menj a saját hasznodért, vagy önmagadnak, önmagad felé. Ez azonban mégsem a modern, vagy posztmodern kor értelmezése szerinti önmegvalósítás parancsa! Nem az öncélú karrierépítés és a bármi áron való önérvényesítés jelszava, hanem a mennyei Atya hívása, mégpedig a Fiú Istenhez. Nincs az embernek nemesebb haszna vagy érdeke, minthogy megérkezzen hozzá, akinek akaratából teremtetett, és akire nézve nevet kapott a létezők és élők seregei között. Eme elindulás nélkül az ember nem tudja meghatározni, hogy valójában kicsoda is volna az a bizonyos önmaga. A mennyei Atya azért küld és hív a Fiához, hogy megtudd ki vagy önmagadban. Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy te a vele való közösségben igazán önmagad lehess. E nélkül a közösség nélkül soha nem tudod meg, hogy ki is vagy valójában. A zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja erről az igéről, hogy Ábrahám Hit által engedelmeskedett, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő fog, és kiment, pedig nem tudta, hogy hová fog menni. Továbbá Ábrahám hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakott Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival, mert ő az alapokkal bíró várost várta, melynek építője és alkotója az Isten. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszükbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejük a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyelli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost. 2012 első Úr napi istentiszteletén nekünk szól az Úr hívása, illetve kiküldése, pontosan úgy, ahogy négy évezreddel ezelőtt Ábrahámnak. Ha hiszünk, akkor mi is kimegyünk az ismeretlenbe, ahogy Ő tette. Ha azonban jobban megvizsgáljuk az ismeretlent az számunkra nem egészen az, mert az, aki elküld, ugyan Ő az, aki hív és az út végén vár bennünket. Krisztus, akinek teremtő szavára egy nap mindnyájan elindultunk, minden útunkban előttünk jár, és vár ránk a célban. Miért van szükségünk az élet eme nagy elindulására és vándorlására? Csernobili Nachum rabbi Ábrahám jellemének kiművelésével magyarázta ezt. Ő azt tanította, hogy «Ábrahám atyánk a hitben, vagy a hit által buzgott a szeretetben, amit a vendégfogadásban is gyakorolt. Az 1 Mózes 18,1-ben azt olvassuk, hogy amikor azon a fájdalmas operáción ment keresztül, mert Istennek engedelmeskedve körülmetélkedett, mégis a sátra bejáratánál ült, nehogy elszalasszon valakit, akit meg kell vendégelnie.» De Ábrahám szeretete nem volt hibátlan mindaddig, amíg ő is utassá nem vált. Ahhoz, hogy jó gazda legyen, ő is át kellett menjen az utasok, a hazát kereső vándorok nyomorúságain. Isten tökéletesen ismerte az emberi életet, de csak Isteni látószögből. Ezért szólt így: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? A zsoltár szerint akkor a Fiú így válaszolt: „Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; íme, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.” Fiú tehát örömmel válaszolta az Atyának, hogy „leh lehá”, azaz, hogy elmegyek a saját magam és szerelmetes népem, mátkám érdekébe. Az Isten szabadításában bízva megyek, mint eljövendő Bírója az emberiségnek, de előbb élni fogom az ő örömüket és bánatukat. Élni fogom a te emberi életed is. Így jutott teljességre a Fiú Istensége, hogy emberi formát öltött magára. Elfelejthetetlenné tette ez által önmagában, azt az emberi tapasztalatot, amit te érzel és tapasztalsz. Így ismerte meg az emberi életet a maga valóságában így lett ő Nagy Főpap, hogy hozzánk hasonlóan, „megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4,15). Mi már tudjuk, hogy Isten Fia is vándorként jött közénk. Ahhoz tehát, hogy felismerjük Őt életünk vándorlásában, az Ő hívása és elküldése bennünket is vándorokká tett, mégpedig nem csupán a megszületésünk, hanem a hit által is. Nincs senki az egyházban, aki ne az örök várost kereső vándorként találkozott volna Krisztussal. Vajon az előttünk megnyitott újesztendőben mi hogyan fogunk válaszolni Istennek az Ő bennünket elküldő hívására, és a bennünket elhívó kiküldetésére? Úgy, mint Ábrahám? Úgy, mint Jézus? Úgy, mint a Mester tanítványai? Vegyük tudomásul, hogy életünk vándorlása a hitről és jellemünk átformálásáról, egész emberi voltunk újjá teremtéséről szól. Csak az keresi a tökéletes várost, akinek lelke már utálja a csalás, szemfényvesztés, erőszak és romlás jelenvaló városát. Akit tökéletesen kielégít a szemnek tetszetős, a hírnév és hiúság miatt vonzó és a tudás miatt kívánatos város, abból soha nem lesz Isten vándora, hanem a bűn városában fog lakni és a halálnak halálával meghalni. Az ilyen embernek jelleme a bűn városának törvényei és erővonalai szerint fog alakulni, míg teljes nem lesz álnoksággal, hamissággal, irigységgel, gyűlölettel minden tisztátalan gerjedelemmel, gyilkos szándékkal és indulattal. Az Úr minden tanítványa át kellett menjen a jellem átalakításának műveletein. Péternél ez úgy történt, hogy meg kellett tapasztalnia saját ragaszkodásának, emberi hősiességének szűk terét és korlátait az által, hogy nagypéntek pokoli félelmének és rettegésének szorításában az Úr Jézust megtagadta egy szolgálólány előtt háromszor is. Ez azért történt így, hogy beteljesedjen az Úr Szava: „Idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.”(Lukács 22,32). Képes leszel erre a szolgálatra, mert te magad is átmentél a gyávaság és árulás keserűségén. Jellemünk megpróbálását és átformálását mi sem spórolhatjuk meg! Isten sokféle próba által akarja formálni jellemünket, míg tökéletesek nem leszünk. Ismerjük fel Istennek ezeket a munkáit, és akarjunk Ő szerinte változni! Az előttünk megnyílt esztendő is jellemünket megmutató és formáló iskola lesz, számíthatunk erre. Fogadd el életed tapasztalatait, akár vidámak, akár szomorúak azok, akár a múltban vannak, akár a jövőben várnak rád azok. Ezek mind hozzásegítenek, hogy jobban szolgáljunk az embereknek, és kitartóan haladjunk Isten nekünk készített örök városa felé! Ámen. Faust Gyula a 1 Mózes 12,1 és a Jelenések 21, 10-27 versei alapján

ALAPIGE:

„És mondá az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből!”

Az a beszéd, amit Isten Ábrahámnak mondott, héberül: leh leha, ami szó szerint annyit jelent: menj a saját hasznodért, vagy önmagadnak, önmagad felé. Ez azonban mégsem a modern, vagy posztmodern kor értelmezése szerinti önmegvalósítás parancsa! Nem az öncélú karrierépítés és a bármi áron való önérvényesítés jelszava, hanem a mennyei Atya hívása, mégpedig a Fiú Istenhez. Nincs az embernek nemesebb haszna vagy érdeke, minthogy megérkezzen hozzá, akinek akaratából teremtetett, és akire nézve nevet kapott a létezők és élők seregei között. Eme elindulás nélkül az ember nem tudja meghatározni, hogy valójában kicsoda is volna az a bizonyos önmaga. A mennyei Atya azért küld és hív a Fiához, hogy megtudd ki vagy önmagadban. Isten azért küldte el egyszülött Fiát, hogy te a vele való közösségben igazán önmagad lehess. E nélkül a közösség nélkül soha nem tudod meg, hogy ki is vagy valójában.

Elmúltak az ünnepek. Véget ért az ádventi elcsendesedés, és a készülődési láz. Megünnepeltük a Megváltó születését. Elmentünk az éjféli misére, a zúgó harangok hívó szavára az ünnepi istentiszteletekre. Meghatottan csodáltuk a főtéren felállított csodás betlehemet, felállítottuk karácsonyfáinkat, átadtuk ajándékainkat. A meghitt családi összejövetelek sokunk szívét örömmel töltötték el, boldogság volt együtt lenni a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Sok otthonban felcsendültek a szép karácsonyi énekek, mert jó dolog hangosan dícsérni az Urat. Elmúl pár nap és új készülődés vette kezdetét. A vigalomé. Mert véget ért egy esztendő, a maga örömeivel, bánataival. Mindnyájan tudjuk, hogy nehéz év volt. Sokak számára jó is, hogy elmúlt. Mindnyájan jobbat kívánunk egymásnak, de a magunk számára is. A kicsiknek jó tanulást, az ifjaknak munkalehetőséget, szép családot, mindenkinek jobb megélhetést, időseinknek békés öregséget. Sokszor mondjuk, "fő az egészség!", tehát ezt is kívánjuk. Ki-ki tudja, miért fohászkodik, hogy jobb legyen. De azért egy éjszakára vígadjunk! Egy évben egyszer van tűzijátékos, pezsgős Szilveszter! Kevesen tudjuk ennek az ünnepnek fontos, szinte legfontosabb másik jelentését. Az Újév, vagyis január elseje Karácsony nyolcada, nyolcadnapja, más nevén " Kiskarácsony", Korai keresztyén testvéreink számára eddig tartott a karácsonyi ünnepkör. Mert jeles nap ez, Jézus névadásának napja, számunkra ünnepe. A zsidó vallás szigorú szabályai szerint a születés nyolcadnapján kellett bemutatni az újszülött csecsemőt a zsinagógában, körülmetélni és nevet adni neki. Az elsőszülött fiúgyermeket pedig még Isten szolgálatára is ajánlani. Vajon, milyen nevet szántak a betlehemi kisdednek szülei? Hogyan is választották a JÉZUS nevet? Lukács evangéliumából tudjuk, hogy az angyal, aki Máriának a hírt vitte, hogy őt az Úr kiválasztotta szolgálólányának, és az Istenfiú szűzi édesanyjának, így szólt. "Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit JÉZUSNAK nevezz el. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják Őt". Máté evangélista tudósítása szerint, mikor József megtudta, hogy jegyese áldott állapotban van, el akarta őt bocsátani. De angyal jelent meg éjjel álmában, és ezt mondta: "Mária fiút fog szülni, akit nevezz el JÉZUSNAK, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből." Majd: "Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten". Látjuk, hogy ez a szent név Isten megváltó tervének, szeretetének ajándéka az ember számára, ezért is olyan kedves mindazoknak, akik segítségül hívják Őt. Amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy minek nevezik Őt, Péter válasza ez a gyönyörű bizonyságtétel volt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" Ezért mondja az Írás: "Néki adatott a név, mely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére". Hajtsuk meg tehát térdünket ezen az Újév napján, és az év elkövetkező napjain az Ő szent neve előtt! Ezzel kívánok mindenkinek boldog, áldott új évet. dr. Péterfia Katalin.

Elmúltak az ünnepek. Véget ért az ádventi elcsendesedés, és a készülődési láz. Megünnepeltük a Megváltó születését. Elmentünk az éjféli misére, a zúgó harangok hívó szavára az ünnepi istentiszteletekre. Meghatottan csodáltuk a főtéren felállított csodás betlehemet, felállítottuk karácsonyfáinkat, átadtuk ajándékainkat. A meghitt családi összejövetelek sokunk szívét örömmel töltötték el, boldogság volt együtt lenni a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Sok otthonban felcsendültek a szép karácsonyi énekek, mert jó dolog hangosan dícsérni az Urat.

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit Balatonalmádi Város Önkormányzata nevében advent első vasárnapját megelőzően. Több éves hagyomány, hogy advent idejére Betlehemet készítünk természetes anyagokból. Korábban élőképes Betlehemmel készültünk, én magam is majd minden szerepet megformáltam. Idén Nagy András fafaragó népi iparművész készítette embernagyságú betlehemi életképpel várjuk az ünnepet. Azt, hogy kitől származik az ötlet, már nem tudom. Talán a Nők a Balatonért Egyesülettől, vagy a Városgondnokság vezetőjétől, Agg Z. Tamástól, netán Boros László képviselőtől? Mindez nem számít. A lényeg az, hogy az ötlet megvalósult, mindannyiunk örömére. Méltó és illő ez az ajándék az adventhez, karácsony ünnepéhez, ami lényegében a várakozásról, készülődésről és az ajándékról, az ajándékozásról szól. Nem a fokozott vásárlásra, az értelmetlen és indokolatlan fogyasztásra gondolok, mely mai világunk rossz szokása, hanem az igazi ajándékozásra: Ajándék Istentől az emberiségnek, Isten egyszülött fiának odaajándékozása. Ez az ajándék megváltoztatta az emberiség sorsát, hatással volt a történelemre, a civilizációra, hívőkre és hitetlenekre egyaránt. A Mindenható az eredeti Betlehem esetén a végtelen egyszerűségre törekedett. Egy egyszerű, fiatal házaspár meghúzta magát egy rongyos istállóban, ahol Mária megszülte gyermekét, akit az állatok etetésére szolgáló jászolba fektetett. Később megjelenik ott néhány pásztor, és a három király a Betlehemi csillagot követve. Ennél egyszerűbb, ennél szegényesebb környezetet nem lehetett volna kiválasztani Isten fiának megszületéséhez. Hiszem, hogy ez a szegénység még erősebb kontrasztba helyezte azt a szeretetet, mely körülvette az újszülöttet: várakozásteljes, szerető, és ünnepi hangulatban voltak az esemény szereplői. A mi Betlehemünk pont ennek az egyszerűségnek a közvetítésére alkalmas úgy, hogy közben átadja a szeretet és megváltás üzenetét is. Hiszen tessék majd jól megnézni ezeket a figurákat. Mennyi finomság, gondosság, türelem és szeretet van az elkészítésükben. Több mint fél évig dolgozott rajta András bácsi. A bábukban testet öltött igényesség teszi széppé és méltóvá ezt a munkát. Reméljük, a városunk lakói és az idelátogatók örömmel és szeretettel fogadják ezt az alkotást, és ezáltal Önkormányzatunk hozzájárulhat az ünnep eredeti üzenetének közvetítéséhez. Advent idejére mit kívánhatnék városunk lakóinak, minthogy a várakozás, és a készülődés a szeretet és a békesség jegyében teljen! Ezzel a hangulattal várjuk a nemsokára elérkező Karácsonyi ünnepet! Keszey János polgármester

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit Balatonalmádi Város Önkormányzata nevében advent első vasárnapját megelőzően.

Több éves hagyomány, hogy advent idejére Betlehemet készítünk természetes anyagokból. Korábban élőképes Betlehemmel készültünk, én magam is majd minden szerepet megformáltam.

Az 1848-49. évi szabadságharc idején többféle pénz volt forgalomban. Közülük a legismertebb és legtöbbször emlegetett a "Kossuth-bankók" voltak. Nem számítva a szükségpénzeket, valamint az Amerikában kiadott pénzjellegű kiadványokat, a következőkben felsorolt papírpénzeket tekinthetjük pénznek, illetve bankjegynek. Közöttük vannak kincstári utalványok is, amelyeket fizetőeszközként használtak. (A képek 50%-os méretűek.)

2010. december 23-án

Ebben az esztendőben is, mint sok év óta, díszes karácsonyfát állított fel a Vörösberényi Polgári Olvasó Kör a Templom téren (mely terület most már a Vrtl Cukrászda udvara). December 21-én a vezetőség tagjai elkészítették a szeretetcsomagokat, megbeszélték az ünnep elõti teendõket. 23-án délután fél négytől már karácsonyi dallamok töltötték be a környéket. A kellemes decemberi alkonyban lassanként emberekkel telt meg a tér. Megérkeztek a Vörösberényi Általános Iskola harmadik osztályosai Laczkó Anita tanító nénivel, és az iskolai kórus tagjai.

2010. december 6-án a Vörösberényi Polgári Olvasó Kör kérésének eleget téve, Mikulás ismét felkereste a Mogyoró úti óvodásokat, a Varázssziget Óvoda kicsinyeit, és a Vörösberényi Általános Iskola tanulóit.

Meglátogatta a rend szigorú őreinek intézményét is.

Járt a Városházán és a Pannónia Kulturális Központban.

A Vrtl Cukrászdába is betért, mert azt halotta, hogy az ott

dolgozók szívesen támogatják a Vörösberényi Polgári Olvasó Kör rendezvényeit. Zsákja kiürült, mire beült egy kávét meginni, de így is nagy szeretettel fogadták itt. A Krampusznak ebben az évben nem sok tennivalója volt, kicsik és nagyon rendesen viselkedtek az elmúlt egy év leforgása alatt.

Jövő decemberben is szeretettel hívjuk és várjuk Őt.

2010. december 11-én, délután fél ötkor kezdődött az irodalmi, zenés műsor, melyet a Vörösberényi Polgári Olvasó Kör szervezett a Vörösberényi Általános Iskola tanulóinak, és minden kedves érdeklődőnek.

Hosszú évek óta hagyományként õrizzük egyik legszebb ünnepünkre való közös várakozásunkat: az Advent idõszakát. Ezt szeretnénk megismertetni az érdeklõdõ olvasókkal.

Szeretnénk magunkat távol tartani az üzletek, bevásár­lóközpontok sugallta vibrálástól. Mi inkább az ünnepvárás csendes izgalmát, a várakozásteljes készülõdés hangulatát próbáljuk megteremteni a gyerekek számára. Mindezt ter­mészetesen szorosan a szülõkkel, családokkal együttmûködve– ezt másképpen nem is lehetne. Advent kezdetétõl ennek jegyében telnek a napjaink.

Minden nép történelmében vannak olyan pillanatok, amikor csodákra képes, amikor megvalósítja a lehetetlent, amikor esélytelen létére sikerre viszi akaratát.

A magyar nép históriájában ilyen volt 1848 március 15. és 1956 október 23.

Mindkét forradalom egy jobb, élhetőbb világért küzdött.

Mindkét forradalom eszméi védelmében átcsapott szabadságharcba. Mindkét forradalom elbukott, de eszméik, üzeneteik évekkel később  sikerre jutottak .

Ezek az eszmék, ezek kimondása, megvalósítása volt mindkét forradalomnak a legnagyobb erénye.

Ezek azok az eszmék, melyek előtt ma is fejet kell hajtanunk, melyek előtt mai is tisztelgünk!

Húsvét: Feltámadás, megújulás, újjászületés, tavasz.

A Húsvét másik nagyon fontos üzenete a remény. A remény arra, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. A remény erőt ad ahhoz, hogy észrevegyük: a szeretet ereje mindennél meghatározóbb.

XVI. Benedek pápa 2009. Húsvéti beszédében többek között ezt mondta:

„globális élelmiszerhiány, pénzügyi zűrzavar, a régi és új szegénység, aggasztó éghajlatváltozás, a sokakat hazájuk elhagyására kényszerítő eszközök és nyomorúság, a fenyegető terrorizmus és a bizonytalan jövővel szembeni növekvő félelem világában reményre van szükség.” Ezenkívül korunk sötétségének nevezte a materializmust és a nihilizmust. „A semmi érzése megmérgezi az emberiséget” – fogalmazott.

Ezek a tavalyi mondatok sajnos semmit sem vesztettek aktualitásukból.

Saját világunkra lefordítva ezeket a gondolatokat, higgyünk együtt az újjászületésben, a szeretet erejében, higgyünk abban, hogy van gyógyszer a reménytelenségre; hogy minden életnek súlya, értelme van.

Szép tavaszt, megújulást kíván Önöknek a szerkesztőség és a kuratórium.

Az 1848/49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, Pesten pedig ezen a napon Batthyány Lajos volt miniszterelnököt.

Az osztrákok a halálos megtorlást tartották csak megfelelő ítéletnek - külön felháborította a császáriakat, hogy az oroszok előtt tettük le a fegyvert - a tömeges megtorlással az egész császári udvar egyetértett. A kivégzéseket tudatosan időzítették október 6-ára, mert 1848-ban október 6-án kötötték fel Bécsben a forradalmárok Latour külügyminisztert.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!

Karátson Gábor, festőművész, filozófus, a forradalom résztvevője írja az „Ötvenhatos regény” című önéletrajzi könyvében:

„Vasárnap én keltem hajnalok halnalán, ki kellett mennem a Kerepesi temetőbe egy francia-magyar filmrendező lánnyal. Másfél éve tanult meg magyarul, és azt szeretné megtudni a saját filmjéből, a magyar ötvenhat hova lett. Franciaországban született, mostanáig ott élt, és azt hitte, ez egy ötvenhatos ország; de ahogy idejött, ötvenhatot nem találta.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sajnos sokszor mi sem találjuk a forradalmat. Mi sem, akik itt születtünk. S nem is találhatjuk, amíg a forradalom emlékezete nem egyesíti, megosztja a közvéleményt. 53 évvel a világraszóló 13 nap után, húsz évvel a totális kommunista diktatúra bukása után még mindig nem ünnepelhetünk felhőtlenül.

Azt hittük, hogy a forradalmat feledésre ítélő több mint három évtizedes Kádár-korszak és a magyarországi kommunizmus vége után nem lehet akadálya annak, hogy a bűnösöket nevén nevezzük, a hősökre méltó módon emlékezzünk.

Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe, Szent András napjához legközelebb eső vasárnap. Az advent hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki. Az ünnep eredete az 5-6. századra nyúlik vissza. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat: koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Ezek az ősi rituálék lassan feledésbe merültek. 1838-ban egy lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, az első koszorúkban 19+4 gyertya volt. 1860-ban kialakult az a szokás, hogy csupán négy gyertyát tűztek a koszorúra, minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva. Az egyre növekvő fény az egyre közeledő ünnepet jelzi.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Almádi Polgárai, Kedves Vendégeink!

Hölgyeim és Uraim!

Nem hallgathatom el, s aligha titkolhatnám, mély meghatottsággal állok itt, Önök előtt, megkísérelve maradéktalanul eleget tenni Polgármester úr megtisztelő felkérésnek, hogy nemzeti ünnepünkön elmondjam megemlékező gondolataimat.

Első királyunk, az 1083-ban szentté avatott István életének, személyiségének ma talán legfontosabbnak tűnő sajátossága erős emberi jelleme, önfeláldozása és hite.

István apja, Géza fejedelem ügyessége, tehetsége révén tett szert különleges hatalomra a magyar törzsek vezetői között. Már ő felismerte, hogy a kereszténység, az egyház olyan erővel bír Európában, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elsősorban politikai megfontolásból engedte be az országba a misszionáriusokat, szerzeteseket. Úgy gondolta, vezető szerepét fia fogja továbbvinni, és fia jövőjét, hatalmát biztosíthatja keresztény nevelésével. István azonban a prágai Adalbert püspök hatására, aki nevelője, tanítója lett, elfogadta a kereszténységet, meggyőződéses, mélyen vallásos hívővé vált. Így lett hiteles, elfogadható, következetes és erőtől teljes a politikai tevékenysége.