Egy elfeledésre ítélt írónő 75 éve halt meg az előző századforduló, s azt követő évtizedek egyik legjelentősebb magyar írónője, akit teljes feledésre ítélt az 1945-ben hatalomra került rendszer. Pedig életében sikert sikerre halmozott: pályája csúcsán megkapta a Corvin-láncot, s a magyar Nobel-díj Bizottság – melynek tagja volt a Balatonalmádihoz kötődő irodalomtudós, Horváth János professzor is – 1936-ban Nobel-díjra javasolta (a kiszivárgott hírek szerint bekerült az ötös döntőbe, de végül O’Neill kapta a díjat). Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, középnemesi családban. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Barkassy Hermin, akinek családjában olyan személyiségek szerepeltek, mint Tüköry Lajos, 48-as honvédtiszt, aki a bukás után Garibaldi seregében harcolt és halt hősi halált (Palermo kedvelt korzója a Corso Tukory, ma is az ő nevét viseli). A családi környezet, a hatalmas könyvtár hamar az irodalom felé terelte az élénk szellemű kislányt. Négyévesen olvas, később házi kiadású újságot szerkeszt, melybe ő írja a cikkeket. A századforduló éveiben az öt nyelven folyékonyan beszélő Cécile bejárja Európát, írókkal ismerkedik meg, barátai közé fogadja Gabriele D' Annunzio, valamint Anatole France, aki óriási jövőt jósol neki. Ebben az időben születnek olyan művei, mint az Apródszerelem (1900), az Emberek a kövek között (1911) és A régi ház (1914). Az első világháború kitörésekor önként jelentkezik vöröskeresztes szolgálatra, amit mindvégig becsülettel teljesít. A háborút követő zaklatott időszakról, főként a Tanácsköztársaság hónapjairól – s személyes megpróbáltatásairól – szól egyik fő műve, a Bujdosó könyv, amelynek kapcsán hamar az úgynevezett „progresszív” erők célpontjává vált. A támadások csak megerősítették elkötelezettségét, szerepet vállalt mind a közéletben, mind az irodalmi életben. Megalakította a nemzeti szellemű MANSZ-t, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, melynek később örökös országos elnöke lett. Klebelsberg Kuno felkérésére 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című irodalmi folyóiratot, melybe olyan nagyságok írtak, mint Áprily Lajos, Herczeg Ferenc, Hóman Bálint, Kodály Zoltán, Makkay János, Mályusz Elemér, Németh László, Reményik Sándor, Tamási Áron, Szekfű Gyula, Zilahy Lajos és sokan mások. Közben sorra jelentek meg művei – Viaszfigurák (1918), Álmok (1920), Megállt az óra (1924), Az ősi küldött (1933), Úti képek (1935) – melyeket szinte azonnal lefordítottak angolra, franciára, németre, olaszra, sőt finnre és svédre is. Sokoldalú tevékenységének elismeréseként a Népszövetség – Marie Curie halála után – 1935-ben meghívta a legmagasabb szintű tanácsába, a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, ahová egyhangúlag választották be. A tisztséget – pedig ekkor már betegeskedett – örömmel elvállalta. Megjelent és fel is szólalt a Népszövetségben az igazságtalan trianoni döntés megváltoztatása érdekében. Irodalmi tehetségét ellenfelei sem kérdőjelezték meg, igaz, mindig hozzátették, kár, hogy közéleti szerepet vállal. Szerb Antal írta róla halála után a Nyugatban: „Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség, és a szó nemes értelmében dekadens. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el.” Utolsó éveiben sokat betegeskedett, Mátraházán, kedves pihenőhelyén halt meg 1937. április 2-án. Az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában ravatalozták fel, a búcsúztatásán megjelent többek között Horthy Miklós kormányzó, Darányi Kálmán miniszterelnök, közéleti méltóságok, mint Teleki Pál és Kállay Miklós. Hamvai – szüleiével együtt – a Farkasréti temető urnafülkéjében találhatók. Meg nem alkuvó haza- és igazságszeretete, a Tanácsköztársaság valóságát bemutató regénye, s a két háború közötti közéleti tevékenysége miatt 1945 után teljes feledésre ítélték, művei csak a legutóbbi időben jelenhettek meg. Még ma is csak remélhetjük, hogy munkássága egyszer még középiskolai tananyag lesz! Az írónő emlékét a Tormay Cécile Kör (www.tormayc.webs.com) ápolja. 2012. március 2.-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében Tormay Cécile posztumusz Magyar Örökség Díjban részesült. Mellszobrát – R. Törley Mária alkotását – egykori lakóhelye, Józsefváros polgármestere, dr. Kocsis Máté avatta fel március 31-én. Bálint Sándor

75 éve halt meg az előző századforduló, s azt követő évtizedek egyik legjelentősebb magyar írónője, akit teljes feledésre ítélt az 1945-ben hatalomra került rendszer. Pedig életében sikert sikerre halmozott: pályája csúcsán megkapta a Corvin-láncot, s a magyar Nobel-díj Bizottság – melynek tagja volt a Balatonalmádihoz kötődő irodalomtudós, Horváth János professzor is – 1936-ban Nobel-díjra javasolta (a kiszivárgott hírek szerint bekerült az ötös döntőbe, de végül O’Neill kapta a díjat).

Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, középnemesi családban. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Barkassy Hermin, akinek családjában olyan személyiségek szerepeltek, mint Tüköry Lajos, 48-as honvédtiszt, aki a bukás után Garibaldi seregében harcolt és halt hősi halált (Palermo kedvelt korzója a Corso Tukory, ma is az ő nevét viseli). A családi környezet, a hatalmas könyvtár hamar az irodalom felé terelte az élénk szellemű kislányt. Négyévesen olvas, később házi kiadású újságot szerkeszt, melybe ő írja a cikkeket. A századforduló éveiben az öt nyelven folyékonyan beszélő Cécile bejárja Európát, írókkal ismerkedik meg, barátai közé fogadja Gabriele D' Annunzio, valamint Anatole France, aki óriási jövőt jósol neki. Ebben az időben születnek olyan művei, mint az Apródszerelem (1900), az Emberek a kövek között (1911) és A régi ház (1914).

„Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál” Beszélgetés Ézsiás Erzsébettel, Az én Balatonom című könyv szerzőjével - Egy Müller Péter idézetet ajánlottál az interjú címének, miért? - Magaménak érzem ezt a gondolatot. Különösen akkor, ha a Balatonról van szó, aminek szeretetét anyámtól örököltem. Máig hálás vagyok neki érte, Az én Balatonom című könyvem az ő emlékére született. Nálunk a családban generációk töltötték a Tó partján a pihenésüket. Úgy érzem, láncszem vagyok ebben a sorban, és ahogy felmenőimtől kaptam a nyár és a víz szeretetét, úgy adom tovább a gyerekemnek is. Budapesten születtem, de a gyerekkorom Keszthelyhez kötődik. Az ötvenes évek végén – a félelemben élő főváros nyomasztó légköre után - ott minket nyaranta egy olyan nagyvilági élet várt, amit addig elképzelni sem tudtam. Úgy éreztem magam, mint aki egy filmbe csöppent. Nem tudtam, hogy ez az a bizonyos polgári jólét, amiben a szüleim nemzedéke nevelkedett, és amelyből Keszthely még őrzött valamit azokban az években. Csak azt tudtam, hogy itt és így akarok élni, számomra ez volt az élet édessége. Később elkerültem innen, az ifjúkorom Balatonfüredhez köt: az első Anna-bál, az első szerelem, az első csalódás. A felnőttkorom pedig Balatonalmádihoz kapcsolódik, amely ma második otthonom. De nemcsak Almádi, hanem a teljes északi part, a Balaton-felvidék, ez a csodálatos riviéra, ahol többet süt a nap az országos átlagnál, és az emberek is kedvesebbek. Ez az a táj, ahol mindig otthon voltak a magyar írók. - Az említett könyv  folytatása az előző, Az én Toszkánám című kötetednek. Az olasz tájegységet honnan ismered ilyen jól? - Nálunk a családban szinte kötelező volt az olasz nyelv és kultúra ismerete, szeretete. Ezt nagybátyámnak, dr. Herczeg Gyula professzornak, a pécsi olasz tanszék megalapítójának köszönhetem, aki a ma is használatos olasz szótár és számos nyelvkönyv szerzője. A sort lányom folytatja, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz szakán szerzett diplomát, és ma Toszkánában él. Ennek köszönhetem, hogy kitárult számomra a világ térben is, és megszülethetett ez a két utolsó könyvem. Persze utazgatni korábban is szoktam, akkor is főleg Olaszországnak erre a vidékére. Ez a táj ugyanis - a hajdani Etruria - az európai kultúra bölcsője volt, mindig meghatódom, ha ennek az Atlantisként elsüllyedt civilizációnak a nyomát látom. Annyira szeretem benne azt az etruszk örökséget, ami a mai toszkánoknak is sajátja: a jókedvet, a napfényimádatot, a halálon diadalmaskodó életörömet. Vannak tájak az ember életében, ahol boldognak érezheti magát. Számomra ilyen Toszkána, de csak a Balaton után. Ezért kínálkozott, hogy ugyanebben a szellemben megírjam Az én Balatonomat, ami a 2011-es karácsonyi könyvvásárra jelent meg. - Hogyan kezdődött az írói pályád? - Pályaválasztásom legmeghatározóbb személyisége középiskolai magyartanárnőm, Puskely Mária azaz Cordia nővér volt, aki több nyelven beszél és remek könyveket ír jelenleg is. Az ő biztatására kezdtem el írni, és tizenkilenc évesen belekerültem az újságírásba, rangos lapok kulturális rovataiban dolgozhattam kezdőként. Később külsősként, majd a zenei osztályon belsősként munkatársa lettem a Magyar Rádiónak. Csodálatos művészeket, írókat, színészeket, énekeseket ismerhettem meg. Róluk írtam azokat az életrajzi monográfiákat – szám szerint tízet -, amelyek az első könyveim lettek. Személyesen ismerhettem Básti Lajost és Mészáros Ágit, későbbi alanyaim: Pitti Katalin, Berek Kati, Fényes Kató, Baranyi Ferenc, Gyurkovics Tibor pedig a barátságukkal is megtiszteltek. A legmeghatározóbb találkozás a monográfiák kapcsán Olofsson Placid atyához köt. Ő az a csodálatos bencés szerzetes, egy ország Placid atyája, aki tíz évet töltött a Gulágon, de nála derűsebb, bölcsebb, szentebb emberrel nem találkoztam. És ő az, aki ebben a megosztott országban mindenkiért imádkozik, aki 95 éves koráig aktívan járta a vidéket és a határon túli területeket, hitet, erőt adva mindenkinek. A túlélés négy szabálya, amelyet közös könyvünkben, A hit pajzsában fogalmazott meg, olyan segítség, amelyre a ma emberének is szüksége van. A sors ajándékának és Isten kegyelmének tartom a vele való találkozást. A monográfiák sorát a tavalyi évben egy tudós agykutató akadémikus, Vizi E. Szilveszter gazdagította, akiről A Mindentudás Professzora címmel jelent meg munkám a Lexica Kiadó gondozásában. Gyurkovics Tiborról két könyvet is írtam, ő egyben szellemi apám és mentorom volt, aki mindig mellettem állt és biztatott. Mágus címmel egy monográfiát és 75. születésnapjára a Fecskekód című kötetet, amely a költő ötven legszebb versét és azok keletkezéstörténetét taglalja. Ebben visszatértem eredeti szakmámhoz, az irodalomtörténethez. Első kötetem 1986-ban a Kossuth Kiadó gondozásában is esszékötet volt: A mai magyar drámáról. Egyébként ebből a témából doktoráltam az ELTÉ-n. - Gyurkovics Tibor volt az, aki novellák írására  buzdított. - Ezek elsőként a Lyukasóra folyóiratban jelentek meg a kilencvenes években, ezekből  születtek meg Az éjszaka sárkányai, a Babanapló és a Kamasznapló című könyveim. Az elsőhöz kellett az a trauma is, amelyet az édesanyám elvesztése jelentett, az ő halála felszakított bennem valamit. Az írás terápia, ezt mindannyian tudjuk. A két másik kötet pedig a lányomról szól, akinek születése megváltoztatta az életemet. Mind a három igazi női könyv, a kisgyerekkor, kamaszkor apró titkaitól a párkapcsolaton át a nővé, anyává érés, gyerekvállalás, magány, öregség folyamatain átívelő női lét katartikus élményeinek története. - Sajátos műfajú útikönyveidbe is belecsempésztél családi történeteket. - Szubjektív útikönyv, talán így jellemezhető az a stílus,  aminek Szerb Antal volt a nagymestere. Neki szemére vetették, hogy nem tiszteli az irodalmat és a történelmet, mert olyan barátságosan beszél róluk. Ilyen „barátságos” stílusban írtam meg én is ezt a két könyvemet, ami azért Az én Toszkánám és Az én Balatonom, mert a megszokott és kötelező tartalom helyett az van benne, amit én magam láttam és tapasztaltam utazásaim során. Nem tudományos műveket akartam írni, hanem egy valóságos utazást történelmi, irodalmi, zenei, képzőművészeti ismeretekkel fűszerezve. A Balatonról szóló kötetem egyben időutazás is: vissza a gyerekkorom és ifjúságom helyszíneire. - Tudom, hogy alig várod a jó időt , már  az első valamirevaló napsütés lecsal a fővárosból balatonalmádi nyaralódba. - Az ember igazi otthona az, ahonnan fájó szívvel jön el, és ahová mindig visszavágyik. Nekem ilyen a Balaton. Ahogy Illyés Gyula fogalmazza: „Akármelyik tájról jön az utazó ehhez a tóhoz, itt hazafelé tart, azt fogja érezni.” Én ezt nagyon érzem, és a lehető legelső alkalommal már tartok is hazafelé. Vecsey Kiss Mária

„Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál”

- Egy Müller Péter idézetet ajánlottál az interjú címének, miért?

- Magaménak érzem ezt a gondolatot. Különösen akkor, ha a Balatonról van szó, aminek szeretetét anyámtól örököltem. Máig hálás vagyok neki érte, Az én Balatonom című könyvem az ő emlékére született. Nálunk a családban generációk töltötték a Tó partján a pihenésüket. Úgy érzem, láncszem vagyok ebben a sorban, és ahogy felmenőimtől kaptam a nyár és a víz szeretetét, úgy adom tovább a gyerekemnek is. Budapesten születtem, de a gyerekkorom Keszthelyhez kötődik. Az ötvenes évek végén – a félelemben élő főváros nyomasztó légköre után - ott minket nyaranta egy olyan nagyvilági élet várt, amit addig elképzelni sem tudtam. Úgy éreztem magam, mint aki egy filmbe csöppent. Nem tudtam, hogy ez az a bizonyos polgári jólét, amiben a szüleim nemzedéke nevelkedett, és amelyből Keszthely még őrzött valamit azokban az években. Csak azt tudtam, hogy itt és így akarok élni, számomra ez volt az élet édessége. Később elkerültem innen, az ifjúkorom Balatonfüredhez köt: az első Anna-bál, az első szerelem, az első csalódás. A felnőttkorom pedig Balatonalmádihoz kapcsolódik, amely ma második otthonom. De nemcsak Almádi, hanem a teljes északi part, a Balaton-felvidék, ez a csodálatos riviéra, ahol többet süt a nap az országos átlagnál, és az emberek is kedvesebbek. Ez az a táj, ahol mindig otthon voltak a magyar írók.

Sóbarlang nyílt Balatonalmádiban 2011. október 1-jén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Balaton Psychowellness Központ és Sóbarlang. A megnyitó alkalmával b e s z é l g e t t ü n k Gyurkóné Vincze Melindával, ennek a nagyszerű létesítménynek a megálmodójával. Almádi Újság: Honnan jött az ötlet, hogy sóbarlangot nyitnának Balatonalmádiban? Vincze Melinda: Az ötlet a saját gyermekeink révén jutott eszünkbe. Amint kisebbik fiúnk közösségbe kezdett járni, szinte ki sem tudott gyógyulni a különféle légúti betegségekből, hörghurutból, kruppból. Végül háziorvosi ajánlásra felkerestünk néhány sóbarlangot, és a leghatásosabb barlangba kezdtünk el járni. Az eredmény egyszerűen hihetetlen volt! Nagyjából 5–6 alkalom után az éjszakai köhögőrohamok, fulladások elmaradtak, és ami a legjobb, azon a télen már nem is jöttek vissza. Természetesen megelőzés céljából továbbra is jártunk. A.Ú.: Ezek szerint van különbség sóbarlang és sóbarlang között? V.M.: Igen, sok esetben elég jelentős. A gyógyulás szempontjából jelenleg a leghatékonyabb a szabályozott száraz sóterápia. Ennek lényege, hogy a sót mikroszkopikus méretűre, a hörgők átmérőjének nagyságára őröljük meg, amely így nem akad el a felső nyálkahártyán, hanem el tud jutni a tüdő legtávolabbi szegletébe is, és ott fejti ki a hatását, ahol igazán szükség van rá. Fontos, hogy a só a lehető legszárazabb legyen, mivel dehidratációs képessége így a maximális. Sóbarlangunkban mi is ezt a technológiát alkalmazzuk, amelyet zene- és fényterápia kísér. Ennek a hármas hatásnak köszönhetően nő a kezelés hatásfoka. Így vendégeink nemcsak a szervezetüket gyógyíthatják, hanem általános, testi-lelki-szellemi harmóniájukat is egyensúlyba hozhatják. A.Ú.: A megnyitón elhangzott, hogy "gyermekbarát sóbarlangot" álmodtak meg. Mit takar ez? V.M.: Fontosnak tartottuk, hogy olyan helyet hozzunk létre, amelyben a gyermekek és a szülők is jól érzik magukat a terápia alatt. A saját gyermekeinket tartottuk szem előtt, akik finoman szólva is "elevenebbek, mint a többiek". Azt szerettük volna, ha a gyerekek úgy gyógyulhatnának, hogy közben játszhatnak, "somokozhatnak", leköthetnék magukat. Órarendünket is úgy állítottuk össze, hogy bizonyos időpontokra elsősorban gyermekes vendégeket várunk. A.Ú.: Kinek ajánlják még a sóbarlangot? V.M.: Mivel sóbarlangunkban a legmodernebb – szabályozott száraz só-aeroszol – technológiát alkalmazunk, így a só koncentrációját széles határok között tudjuk beállítani. Ennélfogva a csecsemőktől az idős korúakig, az egyszerű megfázástól a krónikus asztmáig, a kisgyermekektől az élsportolókig, mindenki igényét képes kiszolgálni a sóbarlang. A.Ú.: Hogyan sikerült megvalósítani a központot? V.M.: Hatalmas segítséget kaptunk a családunktól, egyúttal uniós forrásokhoz is sikerült jutni az Új Széchenyi Terv keretében. Nagyon sok támogatást kaptunk helyi vállalkozóktól, akik áldozatos munkával, kedvezményes hirdetési lehetőséggel és sok egyéb módon is hozzájárultak a központ megnyitásához. A.Ú.: Mit jelent a psychowellness? V.M.: A psychowellness olyan szolgáltatások átfogó neve, amelyek a lelket „simogatják”. Azokat a – fizikai és mentális értelemben egészséges – embereket célozza, akik életük bizonyos pontján olyan nehézségekbe ütköztek, amelyekkel nem tudnak segítség nélkül megbirkózni. Elsősorban a megelőzésre, a prevencióra fektetjük a hangsúlyt, hogy időben vissza lehessen fordítani azokat a folyamatokat, amelyek a testben és a lélekben betegségeket okoznak. A központban lehetőséget szeretnénk nyújtani ügyfeleinknek önmaguk megtalálására és rendezésére, az adott életszakaszukat érintő krízishelyzetek: veszteségek, gyász, válás, magány feloldásában, átmeneti vagy tartós egyensúlyvesztések, párkapcsolati problémák – pl.: beteljesületlen szerelem, elhagyás és elhagyattatás, elengedni nem tudás, kapcsolaton belüli rivalizáció –, valamint kommunikációs nehézségekben és a szorongások oldásában. Férjemmel együtt már több éve tevékenykedünk válási és párkapcsolati mediátorként (semleges egyezség közvetítőként), illetve trénerként kommunikáció-fejlesztés, stresszoldás, konfliktuskezelés, valamint pénzügyi intelligencia témájában vezetünk csoportokat. Ráadásul magunk is elváltunk, mozaikcsaládban élünk, így alapvetően éljük is azt, amivel kapcsolatban a hasonló úton járóknak segíteni kívánunk.

2011. október 1-jén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Balaton Psychowellness Központ és Sóbarlang. A megnyitó alkalmával b e s z é l g e t t ü n k Gyurkóné Vincze Melindával, ennek a nagyszerű létesítménynek a megálmodójával.

Almádi Újság: Honnan jött az ötlet, hogy sóbarlangot nyitnának Balatonalmádiban?

Vincze Melinda: Az ötlet a saját gyermekeink révén jutott eszünkbe. Amint kisebbik fiúnk közösségbe kezdett járni, szinte ki sem tudott gyógyulni a különféle légúti betegségekből, hörghurutból, kruppból. Végül háziorvosi ajánlásra felkerestünk néhány sóbarlangot, és a leghatásosabb barlangba kezdtünk el járni. Az eredmény egyszerűen hihetetlen volt! Nagyjából 5–6 alkalom után az éjszakai köhögőrohamok, fulladások elmaradtak, és ami a legjobb, azon a télen már nem is jöttek vissza. Természetesen megelőzés céljából továbbra is jártunk.

„ÉLETMÓDI” Változtass, hogy változhass! Régi-új kezdeményezés. A Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központ szervezésében 2011 októberétől minden hónap második keddjén 18–19 óra között a Pannónia KK Központjában beszélgetős csoport várja a változni vágyókat. Ha életvitelén gondolkodásmódján, étkezésén, társas kapcsolatain változtatni szeretne, jöjjön bátran közénk. Nincs nálunk bölcsek köve, de egymástól és egy „mástól” kaphatunk ötletet. Várjuk az önmaguk és mások felé nyitott hölgyek és urak jelentkezését 18–88 évesig. Sosem késő elkezdeni, csak elhatározni és elindulni nehéz... Érdeklődni Melnecsukné Vati Judit koordinátornál lehet munkaidőben. Tel.: 88/542-554 Változtass, hogy változhass!

Régi-új kezdeményezés. A Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központ szervezésében 2011 októberétől minden hónap második keddjén 18–19 óra között a Pannónia KK Központjában beszélgetős csoport várja a változni vágyókat. Ha életvitelén gondolkodásmódján, étkezésén, társas kapcsolatain változtatni szeretne, jöjjön bátran közénk. Nincs nálunk bölcsek köve, de egymástól és egy „mástól” kaphatunk ötletet. Várjuk az önmaguk és mások felé nyitott hölgyek és urak jelentkezését 18–88 évesig. Sosem késő elkezdeni, csak elhatározni és elindulni nehéz...

Érdeklődni Melnecsukné Vati Judit koordinátornál lehet munkaidőben. Tel.: 88/542-554

Időpont: 2011. május 19–22-ig – 4 nap

Utazás: kényelmes, légkondicionált busszal (videó, melegitalautomata), vidám, jó társasággal

Elhelyezés: vendégszerető magyar családoknál 2 ágyas szobákban

Ellátás: félpanzió – reggeli, vacsora

Idegenvezetés

Zumba..zumba...zumba A Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központ "Hozd magad formába" Életmód klubja szervezésében 2010 szeptemberétől Almádiban is indul a Zumba őrület... Jó-jó, de mi is az a Zumba...kérdezik sokan. Fülbemászó latin dallamokra, táncra épített fitness, ami jókedvre derít, alakot formál, kalóriát éget. Az újdonság, hogy mindezt úgy teszi, hogy óriási életenergia feltöltés, pozitív életöröm, jókedv "buli" hangulat van az edzéseken. A "Ne mondj csütörtököt" egészségnap zárásaként hívtunk egy nemzetközileg jegyzett Zumba oktatót, Barto-t. Akik ott voltak, beleszerettek. No nem Bartoba..a Zumbába és alig várják a folytatást. Nem azért, mert most ez a "trendi", hanem azért mert 9-99 életévig mindenkinek ajánlott! Nem kell különösebb felszerelés, csak laza öltözet és önbizalom. Aki ott volt, az biztosan jön...Remélem felkeltettük az érdeklődését és csatlakozik hozzánk! Várjuk jelentkezését a 88/542-554-es telefonszámon munkaidőben.(Melnecsukné Vati Judit) Jelszavunk:"Jól menjen a heted, zumbázz velünk egyet!" Szép nyarat kívánunk - reméljük üdvözölhetjük a Zumba csapatunkban szeptemberben! Szociális Alapszolgáltatási Központ munkatársai nevében: Melnecsukné Vati Judit

A Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központ "Hozd magad formába" Életmód klubja szervezésében 2010 szeptemberétől Almádiban is indul a Zumba őrület...

Jó-jó, de mi is az a Zumba...kérdezik sokan.

Fülbemászó latin dallamokra, táncra épített fitness, ami jókedvre derít, alakot formál, kalóriát éget. Az újdonság, hogy mindezt úgy teszi, hogy óriási életenergia feltöltés, pozitív életöröm, jókedv "buli" hangulat van az edzéseken.

A "Ne mondj csütörtököt" egészségnap zárásaként hívtunk egy nemzetközileg jegyzett Zumba oktatót, Barto-t. Akik ott voltak, beleszerettek. No nem Bartoba..a Zumbába és alig várják a folytatást. Nem azért, mert most ez a "trendi", hanem azért mert 9-99 életévig mindenkinek ajánlott! Nem kell különösebb felszerelés, csak laza öltözet és önbizalom.

Aki ott volt, az biztosan jön...Remélem felkeltettük az érdeklődését és csatlakozik hozzánk!

Várjuk jelentkezését a 88/542-554-es telefonszámon munkaidőben.(Melnecsukné Vati Judit)

Jelszavunk:"Jól menjen a heted, zumbázz velünk egyet!"

Szép nyarat kívánunk - reméljük üdvözölhetjük a Zumba csapatunkban szeptemberben!

Szociális Alapszolgáltatási Központ munkatársai nevében:

Melnecsukné Vati Judit

Mielőtt még tovább mennénk, nehány szót a sorozatról. Nemrég jöttem rá, hogy voltaképpen törököt fogtam, de nem ereszt! Illik folytatni, hiszen olyan információk birtokában vagyok, amely jó néhány „falumbéli” érdeklődését felkeltheti és esetleg segít egy kicsit eligazodni.  Hát akkor vágjunk bele!

Útólag megkaptam a Tamásiból a június 1-sejétől érvényes nyitvatartást  és az árakat. Íme!

Nyitvatartás:

nyitás:  hétfőn 10.00 egyéb napokon 09.00 órától

zárás:   pénteken és szombaton 20.00 órakor, egyéb napokon 19.00 órakor.

VI.15-től VIII. 20-ig minden nap 20.00 órakor

Belépőjegy:

egész napos - felnőtt: 1.150.-Ft

nyugdíjas: 950.-Ft

diák: 900.-Ft

A Dunántúl tele van kiváló gyógyfürdőkkel, de valamiért a jóisten megpróbált igazságosan dönteni. Almádiban a Balatonnal megoldottnak látta a nyári fürdést, így azután télre maradt a zuhanyzó, vagy gazdagabbaknál - ilyen víz és gázárak mellett - a fürdőkád. Így abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy ki kell mozdulnunk szűkebb pátriánkból. Elég nagy a választék. Indulhatunk északra, délre, keletre és nyugatra. Előbb utóbb, akár merre megyünk, gyógyfürdőbe botlunk.

Nahát! Akkor kezdjük északra!

Ha betérünk a Pannónia Kulturális Központ és könyvtárba, baloldalon egy üveges tárlóban almádi képeket látunk.

A 2004. decemberétől, 2010 decemberéig tervezett kiállítás célja Balatonalmádi bemutatása fotókon, a kezdetektől – napjainkig (1867 – 2010).

A tárlók mérete miatt csak rövid szövegeket tudok mellékelni a képek mellé, bővebb ismertetéssel állok rendelkezésére minden kedves érdeklődőnek minden hónap második péntekén, 17 órai kezdettel a könyvtár olvasótermében. Az előadásokon vetítéssel egybekötött beszélgetéssel mutatom be a település múltját és jelenét.

Tevékenységemet a Honismereti Kör tagjaként folytatom, amelyet az  Almádiért Közalapítvány és a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár támogat.