Egy elfeledésre ítélt írónő 75 éve halt meg az előző századforduló, s azt követő évtizedek egyik legjelentősebb magyar írónője, akit teljes feledésre ítélt az 1945-ben hatalomra került rendszer. Pedig életében sikert sikerre halmozott: pályája csúcsán megkapta a Corvin-láncot, s a magyar Nobel-díj Bizottság – melynek tagja volt a Balatonalmádihoz kötődő irodalomtudós, Horváth János professzor is – 1936-ban Nobel-díjra javasolta (a kiszivárgott hírek szerint bekerült az ötös döntőbe, de végül O’Neill kapta a díjat). Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, középnemesi családban. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Barkassy Hermin, akinek családjában olyan személyiségek szerepeltek, mint Tüköry Lajos, 48-as honvédtiszt, aki a bukás után Garibaldi seregében harcolt és halt hősi halált (Palermo kedvelt korzója a Corso Tukory, ma is az ő nevét viseli). A családi környezet, a hatalmas könyvtár hamar az irodalom felé terelte az élénk szellemű kislányt. Négyévesen olvas, később házi kiadású újságot szerkeszt, melybe ő írja a cikkeket. A századforduló éveiben az öt nyelven folyékonyan beszélő Cécile bejárja Európát, írókkal ismerkedik meg, barátai közé fogadja Gabriele D' Annunzio, valamint Anatole France, aki óriási jövőt jósol neki. Ebben az időben születnek olyan művei, mint az Apródszerelem (1900), az Emberek a kövek között (1911) és A régi ház (1914). Az első világháború kitörésekor önként jelentkezik vöröskeresztes szolgálatra, amit mindvégig becsülettel teljesít. A háborút követő zaklatott időszakról, főként a Tanácsköztársaság hónapjairól – s személyes megpróbáltatásairól – szól egyik fő műve, a Bujdosó könyv, amelynek kapcsán hamar az úgynevezett „progresszív” erők célpontjává vált. A támadások csak megerősítették elkötelezettségét, szerepet vállalt mind a közéletben, mind az irodalmi életben. Megalakította a nemzeti szellemű MANSZ-t, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, melynek később örökös országos elnöke lett. Klebelsberg Kuno felkérésére 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című irodalmi folyóiratot, melybe olyan nagyságok írtak, mint Áprily Lajos, Herczeg Ferenc, Hóman Bálint, Kodály Zoltán, Makkay János, Mályusz Elemér, Németh László, Reményik Sándor, Tamási Áron, Szekfű Gyula, Zilahy Lajos és sokan mások. Közben sorra jelentek meg művei – Viaszfigurák (1918), Álmok (1920), Megállt az óra (1924), Az ősi küldött (1933), Úti képek (1935) – melyeket szinte azonnal lefordítottak angolra, franciára, németre, olaszra, sőt finnre és svédre is. Sokoldalú tevékenységének elismeréseként a Népszövetség – Marie Curie halála után – 1935-ben meghívta a legmagasabb szintű tanácsába, a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, ahová egyhangúlag választották be. A tisztséget – pedig ekkor már betegeskedett – örömmel elvállalta. Megjelent és fel is szólalt a Népszövetségben az igazságtalan trianoni döntés megváltoztatása érdekében. Irodalmi tehetségét ellenfelei sem kérdőjelezték meg, igaz, mindig hozzátették, kár, hogy közéleti szerepet vállal. Szerb Antal írta róla halála után a Nyugatban: „Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tűnő és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség, és a szó nemes értelmében dekadens. Annak a stílusnak és stílusteremtő életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetében érte el.” Utolsó éveiben sokat betegeskedett, Mátraházán, kedves pihenőhelyén halt meg 1937. április 2-án. Az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában ravatalozták fel, a búcsúztatásán megjelent többek között Horthy Miklós kormányzó, Darányi Kálmán miniszterelnök, közéleti méltóságok, mint Teleki Pál és Kállay Miklós. Hamvai – szüleiével együtt – a Farkasréti temető urnafülkéjében találhatók. Meg nem alkuvó haza- és igazságszeretete, a Tanácsköztársaság valóságát bemutató regénye, s a két háború közötti közéleti tevékenysége miatt 1945 után teljes feledésre ítélték, művei csak a legutóbbi időben jelenhettek meg. Még ma is csak remélhetjük, hogy munkássága egyszer még középiskolai tananyag lesz! Az írónő emlékét a Tormay Cécile Kör (www.tormayc.webs.com) ápolja. 2012. március 2.-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében Tormay Cécile posztumusz Magyar Örökség Díjban részesült. Mellszobrát – R. Törley Mária alkotását – egykori lakóhelye, Józsefváros polgármestere, dr. Kocsis Máté avatta fel március 31-én. Bálint Sándor

75 éve halt meg az előző századforduló, s azt követő évtizedek egyik legjelentősebb magyar írónője, akit teljes feledésre ítélt az 1945-ben hatalomra került rendszer. Pedig életében sikert sikerre halmozott: pályája csúcsán megkapta a Corvin-láncot, s a magyar Nobel-díj Bizottság – melynek tagja volt a Balatonalmádihoz kötődő irodalomtudós, Horváth János professzor is – 1936-ban Nobel-díjra javasolta (a kiszivárgott hírek szerint bekerült az ötös döntőbe, de végül O’Neill kapta a díjat).

Tormay Cécile 1875. október 8-án született Budapesten, középnemesi családban. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Barkassy Hermin, akinek családjában olyan személyiségek szerepeltek, mint Tüköry Lajos, 48-as honvédtiszt, aki a bukás után Garibaldi seregében harcolt és halt hősi halált (Palermo kedvelt korzója a Corso Tukory, ma is az ő nevét viseli). A családi környezet, a hatalmas könyvtár hamar az irodalom felé terelte az élénk szellemű kislányt. Négyévesen olvas, később házi kiadású újságot szerkeszt, melybe ő írja a cikkeket. A századforduló éveiben az öt nyelven folyékonyan beszélő Cécile bejárja Európát, írókkal ismerkedik meg, barátai közé fogadja Gabriele D' Annunzio, valamint Anatole France, aki óriási jövőt jósol neki. Ebben az időben születnek olyan művei, mint az Apródszerelem (1900), az Emberek a kövek között (1911) és A régi ház (1914).

„Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál” Beszélgetés Ézsiás Erzsébettel, Az én Balatonom című könyv szerzőjével - Egy Müller Péter idézetet ajánlottál az interjú címének, miért? - Magaménak érzem ezt a gondolatot. Különösen akkor, ha a Balatonról van szó, aminek szeretetét anyámtól örököltem. Máig hálás vagyok neki érte, Az én Balatonom című könyvem az ő emlékére született. Nálunk a családban generációk töltötték a Tó partján a pihenésüket. Úgy érzem, láncszem vagyok ebben a sorban, és ahogy felmenőimtől kaptam a nyár és a víz szeretetét, úgy adom tovább a gyerekemnek is. Budapesten születtem, de a gyerekkorom Keszthelyhez kötődik. Az ötvenes évek végén – a félelemben élő főváros nyomasztó légköre után - ott minket nyaranta egy olyan nagyvilági élet várt, amit addig elképzelni sem tudtam. Úgy éreztem magam, mint aki egy filmbe csöppent. Nem tudtam, hogy ez az a bizonyos polgári jólét, amiben a szüleim nemzedéke nevelkedett, és amelyből Keszthely még őrzött valamit azokban az években. Csak azt tudtam, hogy itt és így akarok élni, számomra ez volt az élet édessége. Később elkerültem innen, az ifjúkorom Balatonfüredhez köt: az első Anna-bál, az első szerelem, az első csalódás. A felnőttkorom pedig Balatonalmádihoz kapcsolódik, amely ma második otthonom. De nemcsak Almádi, hanem a teljes északi part, a Balaton-felvidék, ez a csodálatos riviéra, ahol többet süt a nap az országos átlagnál, és az emberek is kedvesebbek. Ez az a táj, ahol mindig otthon voltak a magyar írók. - Az említett könyv  folytatása az előző, Az én Toszkánám című kötetednek. Az olasz tájegységet honnan ismered ilyen jól? - Nálunk a családban szinte kötelező volt az olasz nyelv és kultúra ismerete, szeretete. Ezt nagybátyámnak, dr. Herczeg Gyula professzornak, a pécsi olasz tanszék megalapítójának köszönhetem, aki a ma is használatos olasz szótár és számos nyelvkönyv szerzője. A sort lányom folytatja, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz szakán szerzett diplomát, és ma Toszkánában él. Ennek köszönhetem, hogy kitárult számomra a világ térben is, és megszülethetett ez a két utolsó könyvem. Persze utazgatni korábban is szoktam, akkor is főleg Olaszországnak erre a vidékére. Ez a táj ugyanis - a hajdani Etruria - az európai kultúra bölcsője volt, mindig meghatódom, ha ennek az Atlantisként elsüllyedt civilizációnak a nyomát látom. Annyira szeretem benne azt az etruszk örökséget, ami a mai toszkánoknak is sajátja: a jókedvet, a napfényimádatot, a halálon diadalmaskodó életörömet. Vannak tájak az ember életében, ahol boldognak érezheti magát. Számomra ilyen Toszkána, de csak a Balaton után. Ezért kínálkozott, hogy ugyanebben a szellemben megírjam Az én Balatonomat, ami a 2011-es karácsonyi könyvvásárra jelent meg. - Hogyan kezdődött az írói pályád? - Pályaválasztásom legmeghatározóbb személyisége középiskolai magyartanárnőm, Puskely Mária azaz Cordia nővér volt, aki több nyelven beszél és remek könyveket ír jelenleg is. Az ő biztatására kezdtem el írni, és tizenkilenc évesen belekerültem az újságírásba, rangos lapok kulturális rovataiban dolgozhattam kezdőként. Később külsősként, majd a zenei osztályon belsősként munkatársa lettem a Magyar Rádiónak. Csodálatos művészeket, írókat, színészeket, énekeseket ismerhettem meg. Róluk írtam azokat az életrajzi monográfiákat – szám szerint tízet -, amelyek az első könyveim lettek. Személyesen ismerhettem Básti Lajost és Mészáros Ágit, későbbi alanyaim: Pitti Katalin, Berek Kati, Fényes Kató, Baranyi Ferenc, Gyurkovics Tibor pedig a barátságukkal is megtiszteltek. A legmeghatározóbb találkozás a monográfiák kapcsán Olofsson Placid atyához köt. Ő az a csodálatos bencés szerzetes, egy ország Placid atyája, aki tíz évet töltött a Gulágon, de nála derűsebb, bölcsebb, szentebb emberrel nem találkoztam. És ő az, aki ebben a megosztott országban mindenkiért imádkozik, aki 95 éves koráig aktívan járta a vidéket és a határon túli területeket, hitet, erőt adva mindenkinek. A túlélés négy szabálya, amelyet közös könyvünkben, A hit pajzsában fogalmazott meg, olyan segítség, amelyre a ma emberének is szüksége van. A sors ajándékának és Isten kegyelmének tartom a vele való találkozást. A monográfiák sorát a tavalyi évben egy tudós agykutató akadémikus, Vizi E. Szilveszter gazdagította, akiről A Mindentudás Professzora címmel jelent meg munkám a Lexica Kiadó gondozásában. Gyurkovics Tiborról két könyvet is írtam, ő egyben szellemi apám és mentorom volt, aki mindig mellettem állt és biztatott. Mágus címmel egy monográfiát és 75. születésnapjára a Fecskekód című kötetet, amely a költő ötven legszebb versét és azok keletkezéstörténetét taglalja. Ebben visszatértem eredeti szakmámhoz, az irodalomtörténethez. Első kötetem 1986-ban a Kossuth Kiadó gondozásában is esszékötet volt: A mai magyar drámáról. Egyébként ebből a témából doktoráltam az ELTÉ-n. - Gyurkovics Tibor volt az, aki novellák írására  buzdított. - Ezek elsőként a Lyukasóra folyóiratban jelentek meg a kilencvenes években, ezekből  születtek meg Az éjszaka sárkányai, a Babanapló és a Kamasznapló című könyveim. Az elsőhöz kellett az a trauma is, amelyet az édesanyám elvesztése jelentett, az ő halála felszakított bennem valamit. Az írás terápia, ezt mindannyian tudjuk. A két másik kötet pedig a lányomról szól, akinek születése megváltoztatta az életemet. Mind a három igazi női könyv, a kisgyerekkor, kamaszkor apró titkaitól a párkapcsolaton át a nővé, anyává érés, gyerekvállalás, magány, öregség folyamatain átívelő női lét katartikus élményeinek története. - Sajátos műfajú útikönyveidbe is belecsempésztél családi történeteket. - Szubjektív útikönyv, talán így jellemezhető az a stílus,  aminek Szerb Antal volt a nagymestere. Neki szemére vetették, hogy nem tiszteli az irodalmat és a történelmet, mert olyan barátságosan beszél róluk. Ilyen „barátságos” stílusban írtam meg én is ezt a két könyvemet, ami azért Az én Toszkánám és Az én Balatonom, mert a megszokott és kötelező tartalom helyett az van benne, amit én magam láttam és tapasztaltam utazásaim során. Nem tudományos műveket akartam írni, hanem egy valóságos utazást történelmi, irodalmi, zenei, képzőművészeti ismeretekkel fűszerezve. A Balatonról szóló kötetem egyben időutazás is: vissza a gyerekkorom és ifjúságom helyszíneire. - Tudom, hogy alig várod a jó időt , már  az első valamirevaló napsütés lecsal a fővárosból balatonalmádi nyaralódba. - Az ember igazi otthona az, ahonnan fájó szívvel jön el, és ahová mindig visszavágyik. Nekem ilyen a Balaton. Ahogy Illyés Gyula fogalmazza: „Akármelyik tájról jön az utazó ehhez a tóhoz, itt hazafelé tart, azt fogja érezni.” Én ezt nagyon érzem, és a lehető legelső alkalommal már tartok is hazafelé. Vecsey Kiss Mária

„Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál”

- Egy Müller Péter idézetet ajánlottál az interjú címének, miért?

- Magaménak érzem ezt a gondolatot. Különösen akkor, ha a Balatonról van szó, aminek szeretetét anyámtól örököltem. Máig hálás vagyok neki érte, Az én Balatonom című könyvem az ő emlékére született. Nálunk a családban generációk töltötték a Tó partján a pihenésüket. Úgy érzem, láncszem vagyok ebben a sorban, és ahogy felmenőimtől kaptam a nyár és a víz szeretetét, úgy adom tovább a gyerekemnek is. Budapesten születtem, de a gyerekkorom Keszthelyhez kötődik. Az ötvenes évek végén – a félelemben élő főváros nyomasztó légköre után - ott minket nyaranta egy olyan nagyvilági élet várt, amit addig elképzelni sem tudtam. Úgy éreztem magam, mint aki egy filmbe csöppent. Nem tudtam, hogy ez az a bizonyos polgári jólét, amiben a szüleim nemzedéke nevelkedett, és amelyből Keszthely még őrzött valamit azokban az években. Csak azt tudtam, hogy itt és így akarok élni, számomra ez volt az élet édessége. Később elkerültem innen, az ifjúkorom Balatonfüredhez köt: az első Anna-bál, az első szerelem, az első csalódás. A felnőttkorom pedig Balatonalmádihoz kapcsolódik, amely ma második otthonom. De nemcsak Almádi, hanem a teljes északi part, a Balaton-felvidék, ez a csodálatos riviéra, ahol többet süt a nap az országos átlagnál, és az emberek is kedvesebbek. Ez az a táj, ahol mindig otthon voltak a magyar írók.

MEGHÍVÓ a Székely Hadosztály története című könyv bemutatójára Nagy Szabolcs történész, a Veszprém Megyei Levéltár levéltárosa mutatja be a Gottfried Barna levéltárossal közösen jegyzett hiánypótló művet, amely a valósághoz hűen ábrázolja a Trianonhoz vezető út fontosabb katonai eseményeit. 2012. január 14-én szombaton, 17 órakor a Pannónia olvasótermében Idézet az Előszóból: „A könyv éppúgy megkerülhetetlen azok számára, akik 1918/19 vérzivataros hónapjait alaposabban meg akarják ismerni, mint azoknak, akik a magyar katonai helytállás egy kevéssé ismert fejezetérõl szeretnének bõvebbet megtudni. Illésfalvi Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium főtanácsosa” Az eseményen emlékezünk meg egyúttal a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 69. évfordulójáról. Szeretettel vár mindenkit a Pannónia Kulturális Központ és a Konzervatív Kör MEGHÍVÓ

a Székely Hadosztály története című könyv bemutatójára Nagy Szabolcs történész, a Veszprém Megyei Levéltár levéltárosa mutatja be a Gottfried Barna levéltárossal közösen jegyzett hiánypótló művet, amely a valósághoz hűen ábrázolja a Trianonhoz vezető út fontosabb katonai eseményeit.

2012. január 14-én szombaton, 17 órakor a Pannónia olvasótermében

Idézet az Előszóból: „A könyv éppúgy megkerülhetetlen azok számára, akik 1918/19 vérzivataros hónapjait alaposabban meg akarják ismerni, mint azoknak, akik a magyar katonai helytállás egy kevéssé ismert fejezetérõl szeretnének bõvebbet megtudni.

Illésfalvi Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium főtanácsosa”

Az eseményen emlékezünk meg egyúttal a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 69. évfordulójáról.

Szeretettel vár mindenkit a Pannónia Kulturális Központ és a Konzervatív Kör

Ézsiás Erzsébet „Az én Balatonom” című könyve folytatása az előző, „Az én Toszkánám”, 2009-ben megjelent kötetének, amelyben a szerző úgy kalauzol minket magával ragadó tudásával és rajongásával az olasz tájegység természeti, történelmi, vallási, művészeti értékei között, hogy személyes élményei által szinte útitársának érezhetjük magunkat. Most megjelent könyvében ugyanezt teszi a számára – és számunkra – még kedvesebb tájon, a Balaton vidékén. Vallomása szerint elemi erővel kötődik ide már kisgyerekkora óta, rögtön itt van, mihelyt kisüt a nap, és kicsit mindig belehal, ha nyár végén el kell válnia tőle. Sohasem tud betelni a tó selymes vizének simogatásával, a sugarak éltető erejével, a tóparti hangulattal. Számomra annál is inkább érthető ez a vonzalom, mert én egész népes családommal élek itt. Négy kicsi gyerek mellett kezdtünk építkezni a Balaton északi partján, és olyannyira sikerült letelepednünk, hogy – mára – felnőtt gyerekeink is ugyanezt teszik. Ideköltözött családunk apraja-nagyja, és aki házastársa révén mégis elszármazott innen, rohanvást igyekszik vissza. Képletesen szólva: fejest ugrottunk a Balatonba, és azóta se jöttünk ki belőle. Nem csoda. Talán léteznek a világon ennél szebb helyek, de életközelibbek aligha. Ez a vidék a magyar ember szívét mindig megdobogtatja. Itt tapintható mind a négy éltető elem: Tűz, Víz, Föld, Levegő, csak engedni kell, hogy hozzánk simuljanak, átöleljenek. Lehet pillanatnyi örömöket élvezni a vízben pancsolva, a strandon sütkérezve, vagy a napsütötte tavon sikló, szél hajtotta vitorláson minden élvezhetőt egyszerre magunkhoz vonva, lehet a táj bűvkörében egész költői, művészi, tudományos munkásságot létrehozni, és lehet egyszerűen csak, e gyönyörű vidéket szolgálva leélni itt egy egész életet. Ézsiás Erzsébet úgy szereti a Balatont, hogy ezt a szeretetet az írni tudás tehetségével – a térség érdekességeit, értékeit közkinccsé téve – meg is osztja velünk. Olyan ismeretterjesztő irodalmi értéket alkot, amely az olvasás élvezete mellett segít eligazodni a tájék múltjának és jelenének összehasonlításában. A Balatonról már sokan, sokat és sokféleképpen írtak. Ézsiás Erzsébet sajátos stílusával szinte új műfajt teremt. Írásának különlegessége, hogy saját érzelmi lenyomatának kivetítésével remekül oldja a tények, adatok halmazának befogadását. Így válik a tömény ismeretanyagot tartalmazó kötet érdekfeszítő olvasmánynyá. Úgy ír, hogy olvasója észre sem veszi, az olvasás élvezete közben mennyi tudásra tesz szert. A tó körüli látványosságokat feltárva vezet térben és időben, s miközben ügyesen beavat a régmúlt történelmébe, az idő sodrának szálait összefonva saját családjáról mesél. Megérint minket a könyv címe is: „Az én Balatonom”, hiszen a lapokat forgatva valamennyien így érzünk, és magától értetődő természetességgel erősödik fel bennünk a hazai táj szeretete. S talán már tervezzük is a kirándulást, mert ez a gyönyörű vidék mindig megér egy újabb fizikai, szellemi kalandot. Ezúttal Ézsiás Zsóka kíséretében. Vecsey Kiss Mária: Előszó

Ézsiás Erzsébet „Az én Balatonom” című könyve folytatása az előző, „Az én Toszkánám”, 2009-ben megjelent kötetének, amelyben a szerző úgy kalauzol minket magával ragadó tudásával és rajongásával az olasz tájegység természeti, történelmi, vallási, művészeti értékei között, hogy személyes élményei által szinte útitársának érezhetjük magunkat. Most megjelent könyvében ugyanezt teszi a számára – és számunkra – még kedvesebb tájon, a Balaton vidékén. Vallomása szerint elemi erővel kötődik ide már kisgyerekkora óta, rögtön itt van, mihelyt kisüt a nap, és kicsit mindig belehal, ha nyár végén el kell válnia tőle. Sohasem tud betelni a tó selymes vizének simogatásával, a sugarak éltető erejével, a tóparti hangulattal.

Számomra annál is inkább érthető ez a vonzalom, mert én egész népes családommal élek itt. Négy kicsi gyerek mellett kezdtünk építkezni a Balaton északi partján, és olyannyira sikerült letelepednünk, hogy – mára – felnőtt gyerekeink is ugyanezt teszik. Ideköltözött családunk apraja-nagyja, és aki házastársa révén mégis elszármazott innen, rohanvást igyekszik vissza. Képletesen szólva: fejest ugrottunk a Balatonba, és azóta se jöttünk ki belőle. Nem csoda. Talán léteznek a világon ennél szebb helyek, de életközelibbek aligha. Ez a vidék a magyar ember szívét mindig megdobogtatja. Itt tapintható mind a négy éltető elem: Tűz, Víz, Föld, Levegő, csak engedni kell, hogy hozzánk simuljanak, átöleljenek. Lehet pillanatnyi örömöket élvezni a vízben pancsolva, a strandon sütkérezve, vagy a napsütötte tavon sikló, szél hajtotta vitorláson minden élvezhetőt egyszerre magunkhoz vonva, lehet a táj bűvkörében egész költői, művészi, tudományos munkásságot létrehozni, és lehet egyszerűen csak, e gyönyörű vidéket szolgálva leélni itt egy egész életet.

A könyvhéten mutatták be Veszprémben és Békéscsabán Sarusi Mihály két új kötetét, a Hun fohász és A csabai Szajnán című munkáját. A Hun fohász című csinos verseskötet az Almádiban élő szerző által írt imádságokat, fohászokat, könyörgéseket tartalmazza. A füzetben olvasható költemények közül a legismertebb a címadó vers, amely színpadon, tévében, rádióban is többször elhangzott már. A csabai Szajnán című elbeszéléskötetnek a mostani a második, bővített és javított kiadása az első megjelenés harmincadik évfordulóján. Az utóbbi kötet az író elsőként megjelent könyve volt 1981-ben. A két kötet Almádiban is megvásárolható, a Hun fohász és A csabai Szajnán a Hattyú ÁBC újságárudájában kapható.

Tájékoztatjuk városunk lakosságát és a mindenkori nyaralóközönséget, hogy szerkesztés alatt áll a fenti című helytörténeti kiadvány.

Megjelenését a településrész kialakulásának 80 éves évfordulójára, mind a balatonalmádi, mind az alsóörsi önkormányzat támogatja. Az anyagi támogatás összege ezideig csak 70%-ban áll rendelkezésre, a nyomdaköltségekhez hiányzó mintegy 250 E Ft kiegészítéséhez tisztelettel kérem az érdeklődők szíves támogatását.

A kiadvány tartalmaz térképeket a földrajzi környezetről, korabeli prospektusokat, képeslapokat és fényképeket, 1930-tól kezdődően – a kiadvány 90%-ban képeket tartalmaz.

A kéziratot Albrecht Sándor alsóörsi, és Schildmayer Ferenc almádi helytörténészek lektorálták.

A kiadvány 2011 júniusban tervezett megjeletetéséhez köszönettel vesszük anyagi támogatásukat, az "Almádiért Közalapítvány" OTP 11748083-20005760 számú számlájára, a kiadvány címének feltüntetésével (befizetési utalvány kapható a Városháza portáján és a Városi Könyvtárban).

Csapatmunka volt. Méghozzá a javából. A szervező, az előadók – költő, kiadó, illusztrátor, szereplők – jó szándékú segítők és a közönség közös produktuma. Csakis így jöhetett létre ez a kiváló hangulat.

Szent István királyról fiataloknak ősi tizenkettesekben

„A mai világban elsősorban nem annyira tanítókra van szükség, hanem tanúkra, akik ugyanakkor tanítók is. Tehát tanúskodva tanítani és tanítva tanúskodni. Miről tanúskodni? Amit láttunk és hallottunk…” – írta VI. Pál pápa az Evangelii Nunciandi című enciklikájában 1975-ben. A helyzet azóta semmit sem változott, sőt rengeteget romlott, mondhatnánk, ha a mai magyar iskolai oktatásra gondolunk, s arra, mennyire szürke és száraz tananyag lett a magyar történelem, a magyar irodalom az órákon, és mennyire hiányzik a felfedezés/felfedeztetés, a lelki megérintettség élménye a diákokban. Ennek szomorú következménye, hogy nincsenek értékadó példaképeik, hazafias, keresztény eszményeik.

Idén harmadik alkalommal nyitottuk meg a Wesselényi strandon a korábbi években is sikeres strandkönyvtárat. A felújított főépület emeletén rendeztük be a kihelyezett könyvtárat, ahol közel ezer kötettel várjuk az érdeklődőket. A kicsiknek nem csak meséskönyvekkel készültünk idén, hanem minden nap délután öt és hat óra között mesedélutánt tartunk számukra a strandkönyvtár árnyékos teraszán. Szerdánként  - a tavalyi évhez hasonlóan- az Olvasóliget programsorozathoz kapcsolódva irodalmi felolvasásokon vehetnek részt az érdeklődők, ahol találkozhatnak Garaczi Lászlóval, Karafiáth Orsolyával, Négyesi Pállal,  Zsiga Henrikkel és Vecsy K. Máriával is. A részletes program és további információk a www.2010.strandkonyvtar.hu oldalon!

Megjelent Vecsey Kiss Mária: „Kezében a kereszt, oldalán ősi kard” című, Szent Istvánról, Boldog Gizelláról, Szent Imréről szóló, verses történelmi elbeszélő kötete az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A rézkarc-borítóval és belső grafikákkal illusztrált könyv - egy dramaturgiai változattal kiegészítve, hogy ünnepi alkalmakkor előadható legyen - Keszey János, Balatonalmádi Polgármesterének Előszavával, Baranyi Ferenc költő és Valaczka András, a Nemzeti Tankönyvkiadó főszerkesztője ajánló soraival látott napvilágot.

„…Könnyű olvasmány, hiszen a találó rímek, a szabatos sorok s a mesélés elringató bája igazán könnyen feldolgozhatóvá teszik a szöveget – ugyanakkor mély, lényeges és a végső feledéstől megmentendő értékekre világít rá. Éppen ezért szívmelengető kézbe venni ezt a rendkívüli esztétikai érzékkel összeállított kötetet: mert pontosan annak tesz eleget, amit Horatius írt az eljövendő korok szerzőinek: tanít és gyönyörködtet.”

A kötet megtalálható az almádi könyvesboltokban.

A könyvhétre jelent meg Tari Annamária könyve, amely a „számítógépen nevelkedett” generáció megértéshez ad segítséget. Gyermekeink számára a virtuális világ természetes közeg, amiben a felnőttek közel sem mozognak olyan otthonosan, mint ők. Szembesülhetünk a számítógépes világ áldásaival és átkaival, de a könyvet elolvasva talán jobban megértjük mi is történik ebben a másik világban.

A beszélgetést vezeti Fábián László, a Pannónia zöld termébe várjuk az érdeklődőket,

2010 június 19-én, 16.30-kor!

Fontos dolog, hogy egy-egy könyv sorsa beteljesedjék: megtalálja a maga olvasóját.

Tegyük a kezünket a szívünkre: valljuk be, hogy nem egyszer vásároltunk már úgy regényt, hogy olvasása után nem volt rá többé szükségünk; hogy megvettük az életrajzot, mert barátunk ajánlotta, de elmaradt már az olvasása is, mert hisz az időnk kevés, s jobb esetben hányódik egy polcon; hogy kaptuk a vetélkedőn elért eredményért, de bennünket nem érdekelnek a dinoszauruszok; hogy szép-szép a fotóalbum, de megcsodáltuk és már nincs helye a házban…

Nem egy alkalommal válik feleslegessé a könyv. Nekünk.

Aki részt vett a könyvbemutatón, az megismerkedhetett a 80. születésnapját ünneplő szerzővel: Varga Béla nyugalmazott könyvtárigazgatóval; megtudhatta, hogy a lexikon szerkesztése/írása nem kis feladat, hiszen 15 év munkáját öleli fel a kötet; szembesülhetett azzal is, hogy 79 évesen is meg lehet tanulni a számítógépes nyomdai előkészítő munkafolyamatokat; valamint arra is ráfeledkezhetett, hogy az internetes lexikonszerkesztéssel is lehet ennyi idősen barátkozni.

A szerző/kiadó Varga Béla február 4-én mutatta be Balatonalmádiban a múlt év decemberében megjelent lexikont.

A tavaly indult folyóirat egyszerre érdekes, érthető, szórakoztató, ugyanakkor szakmailag hiteles. A pszichológia az önismeret tudománya, nem véletlen, hogy Szókratész bölcs tanácsa van fölvésve a delphoi jósda homlokzatára: gnoti szeauton  - ismerd meg önmagad. A pszichológia az egészség, a külső és belső harmónia tudománya. A tudomány sokat tud az emberi lélekről, az egyes ember viszont keveset önmagáról. Sokszor nem is tudjuk mi a bajunk, s az honnan jön. Lelki nyavalyáink okoznak testi tüneteket, vagy fordítva: testünk bajai tesznek bennünket lelki beteggé? Márpedig jó lenne szétbogozni, mi az ok, mi a tünet. Ilyen és hasonló kérdésekre lehet ez a lap útikalauz a soha meg nem unható, teljesen soha meg nem ismerhető - önmagunkba. Minden felnőttnek, aki kézbe veszi a lapot, garantálhatom: tartalmas, színvonalas  kalandozásban lesz része.

Biztos szívesen gondolunk vissza arra, amikor nagymamánk vagy édesanyánk mesét olvasott fel nekünk. Kisgyermekként kényelmesen elhelyezkedhettünk és nyugodtan hallgathattuk a meséket, a fantáziánkat szabadon engedtük, megelevenedett a történet. Később mi is megtanultunk olvasni, és örömünket leltük az olvasásban, hiszen így is átélhettük a könyvek lapjain kibontakozó eseményeket. Megtudtuk, hogy olvasni jó. Manapság mindenki azt mondja, hogy nincs semmire ideje. Ennek az időhiánynak leggyakrabban az olvasás esik áldozatul. Én is gyakran olvasok utazás közben a vonaton. Néha még az utcán is, ami nem veszélytelen dolog. (Gondolok itt a zebrán való átkelése.) Este már fáradt a szemem,

A Pannónia könyvtárban egész évben átlag fölötti a nagyi-korú használók aránya, ez a hét arra adott lehetőséget, hogy a szokásostól eltérő keretek között találkozzanak a könyvtárral.

Különleges alkalomként értékelték a közös rendezvényeket az unokákkal, hiszen ritkán adódik lehetőség e két korosztálynak együttes tevékenységre. A Benedek Elek mesemondó versenyen a nagyi korúak voltak a zsűri tagjai, valamint a nézők is közülük kerültek ki, a helytörténeti vetélkedőn együtt alkottak csapatokat (remek hangulatban folyt a versengés – köszönet a szervezőknek!), az egészségnapi eseményeket együtt látogathatták, nagyik és unokák nézték együtt a Balaton part természeti értékeiről szóló vetített képes előadást.