Elmúltak az ünnepek. Véget ért az ádventi elcsendesedés, és a készülődési láz. Megünnepeltük a Megváltó születését. Elmentünk az éjféli misére, a zúgó harangok hívó szavára az ünnepi istentiszteletekre. Meghatottan csodáltuk a főtéren felállított csodás betlehemet, felállítottuk karácsonyfáinkat, átadtuk ajándékainkat. A meghitt családi összejövetelek sokunk szívét örömmel töltötték el, boldogság volt együtt lenni a gyermekeinkkel, unokáinkkal. Sok otthonban felcsendültek a szép karácsonyi énekek, mert jó dolog hangosan dícsérni az Urat.

Elmúl pár nap és új készülődés vette kezdetét. A vigalomé. Mert véget ért egy esztendő, a maga örömeivel, bánataival. Mindnyájan tudjuk, hogy nehéz év volt. Sokak számára jó is, hogy elmúlt. Mindnyájan jobbat kívánunk egymásnak, de a magunk számára is. A kicsiknek jó tanulást, az ifjaknak munkalehetőséget, szép családot, mindenkinek jobb megélhetést, időseinknek békés öregséget. Sokszor mondjuk, "fő az egészség!", tehát ezt is kívánjuk. Ki-ki tudja, miért fohászkodik, hogy jobb legyen. De azért egy éjszakára vígadjunk! Egy évben egyszer van tűzijátékos, pezsgős Szilveszter!

Kevesen tudjuk ennek az ünnepnek fontos, szinte legfontosabb másik jelentését. Az Újév, vagyis január elseje Karácsony nyolcada, nyolcadnapja, más nevén " Kiskarácsony", Korai keresztyén testvéreink számára eddig tartott a karácsonyi ünnepkör. Mert jeles nap ez, Jézus névadásának napja, számunkra ünnepe. A zsidó vallás szigorú szabályai szerint a születés nyolcadnapján kellett bemutatni az újszülött csecsemőt a zsinagógában, körülmetélni és nevet adni neki. Az elsőszülött fiúgyermeket pedig még Isten szolgálatára is ajánlani. Vajon, milyen nevet szántak a betlehemi kisdednek szülei? Hogyan is választották a JÉZUS nevet? Lukács evangéliumából tudjuk, hogy az angyal, aki Máriának a hírt vitte, hogy őt az Úr kiválasztotta szolgálólányának, és az Istenfiú szűzi édesanyjának, így szólt. "Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit JÉZUSNAK nevezz el. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják Őt". Máté evangélista tudósítása szerint, mikor József megtudta, hogy jegyese áldott állapotban van, el akarta őt bocsátani. De angyal jelent meg éjjel álmában, és ezt mondta: "Mária fiút fog szülni, akit nevezz el JÉZUSNAK, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből." Majd: "Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten".

Látjuk, hogy ez a szent név Isten megváltó tervének, szereteténekajándéka az ember számára, ezért is olyan kedves mindazoknak, akik segítségül hívják Őt. Amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy minek nevezik Őt, Péter válasza ez a gyönyörű bizonyságtétel volt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!"

Ezért mondja az Írás: "Néki adatott a név, mely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére". Hajtsuk meg tehát térdünket ezen az Újév napján, és az év elkövetkező napjain az Ő szent neve előtt! Ezzel kívánok mindenkinek boldog, áldott új évet.