|
A kommunista diktatúrák
áldozatairól február 25-én
emlékezünk meg. Azon a
napon, amikor 1947-ben
elhurcolták a Szovjetunióba
Kovács Bélát, a Független
Kisgazdapárt főtitkárát.
Az áldozatok mellett
hősi halottakra is
emlékezünk, akik a kommunista
diktatúra elleni
fegyveres harcban estek el.
A ragyogó tehetségű fiatal
költő, Gérecz Attila, egyike
ezeknek a hősi halottaknak.
Gérecz Attila 1929. november
20-án született Dunakeszin.
14 éves volt, amikor
édesapja, az első világháborús
helytállásáért vitézzé avatott Gérecz Ödön, a MÁV
mérnöke meghalt, így édesanyja egyedül nevelte őt, két bátyjával
együtt. Hadapródiskolai növendékként a háború végén Németországba
került, s ott francia hadifogságba esett. Csak 1946. október
23-án térhetett haza.
Különbözeti vizsgák után 1948-ban érettségizett a budapesti Kölcsey
Ferenc Gimnáziumban. Családi körülményei miatt egyetem-
re nem vették fel, így esztergályos tanuló lett, s emellett komolyan
sportolt. 1949-ben már az öttusa válogatott kerettagja, kitűnően
lovagolt, vívott, futott, úszott és síelt. 1950. december 8-án
letartóztatták, majd – egykori hadapródiskolai barátaival együtt
– összeesküvés és hazaárulás vádjával bíróság elé állították. Ügyükben
négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották,
Attilát 15 évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházba, onnan a Váci
Fegyházba vitték, ahol az ott raboskodó költők, írók barátságukba
fogadták, és tehetségét felismerve verselésre bíztatták. 1954
nyarán, a nagy dunai árvíz idején megszökött Vácról, s a Dunát
átúszva bejutott Budapestre, de három nap múlva árulás miatt
elfogták. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott.
1956. október 30-án szabadította ki a forradalom a Gyűjtőfogházból.
Még aznap az Írószövetség székházába ment, ahol Tamási
Áronnal együtt végleges formába öntötte a rabságból szabadult
írók felhívását a nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti
összefogás eszméje sugárzott a kiáltványból, amelyet a rádióban
is beolvastak. November 4-én csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz.
November 7-én halt hősi halált a Rókus kórház környékén,
ahol – miután két szovjet tankot harcképtelenné tett –
egy gépfegyversorozat eltalálta. 27 évet élt, sírja a Fiumei úti
sírkert 21-es parcellájában található.
A mártír költő emlékére húsz évvel ezelőtt díjat alapítottak. A
Gérecz Attila-díjat – állami kitüntetésként – harminc év alatti
elsőkötetes költők kaphatják meg a forradalom kitörésének
napján, október 23-án.
Bálint Sándor
In memoriam Gérecz Attila
A kommunista diktatúrák áldozatairól február 25-én emlékezünk meg. Azon a napon, amikor 1947-ben elhurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az áldozatok mellett hősi halottakra is emlékezünk, akik a kommunista diktatúra elleni fegyveres harcban estek el. A ragyogó tehetségű fiatal költő, Gérecz Attila, egyike ezeknek a hősi halottaknak.
Gérecz Attila 1929. november 20-án született Dunakeszin. 14 éves volt, amikor édesapja, az első világháborús helytállásáért vitézzé avatott Gérecz Ödön, a MÁV mérnöke meghalt, így édesanyja egyedül nevelte őt, két bátyjával együtt. Hadapródiskolai növendékként a háború végén Németországba került, s ott francia hadifogságba esett. Csak 1946. október 23-án térhetett haza.
Különbözeti vizsgák után 1948-ban érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Családi körülményei miatt egyetemre nem vették fel, így esztergályos tanuló lett, s emellett komolyan sportolt. 1949-ben már az öttusa válogatott kerettagja, kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott és síelt. 1950. december 8-án letartóztatták, majd – egykori hadapródiskolai barátaival együtt – összeesküvés és hazaárulás vádjával bíróság elé állították. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották, Attilát 15 évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházba, onnan a Váci Fegyházba vitték, ahol az ott raboskodó költők, írók barátságukba fogadták, és tehetségét felismerve verselésre bíztatták. 1954 nyarán, a nagy dunai árvíz idején megszökött Vácról, s a Dunát átúszva bejutott Budapestre, de három nap múlva árulás miatt elfogták. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott.
1956. október 30-án szabadította ki a forradalom a Gyűjtőfogházból. Még aznap az Írószövetség székházába ment, ahol Tamási Áronnal együtt végleges formába öntötte a rabságból szabadult írók felhívását a nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti összefogás eszméje sugárzott a kiáltványból, amelyet a rádióban is beolvastak. November 4-én csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz. November 7-én halt hősi halált a Rókus kórház környékén, ahol – miután két szovjet tankot harcképtelenné tett – egy gépfegyversorozat eltalálta. 27 évet élt, sírja a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában található.
A mártír költő emlékére húsz évvel ezelőtt díjat alapítottak. A Gérecz Attila-díjat – állami kitüntetésként – harminc év alatti elsőkötetes költők kaphatják meg a forradalom kitörésének napján, október 23-án.
Szemelvények Gérecz Attila börtönben írt verseiből
|
Fruit
A szomszédomnak vér csordul a száján. Tüdőbajos. Még néhány napja van, hogy fuldokolva öklendezzék, s aztán sajnálva benne sorsukat, sokan majd kérdezik: “hány évet ült? hetet?”– Kereszt se lesz a sírhantja felett.
Hogy miért élt? Ki tudna rá felelni. Gúlába hordott kövek sorsánál még sokkal többre úgyse vitte senki. Családja sincs. Idősebb férfi már, s csak ifjú vágyaktól levetkezett húsát nyeli a Gúla kő helyett...
(Vác, Rabkórház, 1955. jan.)
|
Kenyéren és vízen
A mocskos padlón fekszem, hátam vetem a falnak. – A fájdalom... lehet-e versem hatalmad?
Próbálgatom Anyám mosolyát. Lelkére még dalaim szórnám... Könnyeket, mik már nem fagynak át a formán.
Másom sincs, Uram. Beérem azzal, hogy arcodat viszem; csak így bírtam még el: kenyéren és vizen.
(Márianosztra, Szigorított 1955. dec.)
|
|