Ézsiás Erzsébet „Az én Balatonom” című könyve folytatása az előző, „Az én Toszkánám”, 2009-ben megjelent kötetének, amelyben a szerző úgy kalauzol minket magával ragadó tudásával és rajongásával az olasz tájegység természeti, történelmi, vallási, művészeti értékei között, hogy személyes élményei által szinte útitársának érezhetjük magunkat. Most megjelent könyvében ugyanezt teszi a számára – és számunkra – még kedvesebb tájon, a Balaton vidékén. Vallomása szerint elemi erővel kötődik ide már kisgyerekkora óta, rögtön itt van, mihelyt kisüt a nap, és kicsit mindig belehal, ha nyár végén el kell válnia tőle. Sohasem tud betelni a tó selymes vizének simogatásával, a sugarak éltető erejével, a tóparti hangulattal.

Számomra annál is inkább érthető ez a vonzalom, mert én egész népes családommal élek itt. Négy kicsi gyerek mellett kezdtünk építkezni a Balaton északi partján, és olyannyira sikerült letelepednünk, hogy – mára – felnőtt gyerekeink is ugyanezt teszik. Ideköltözött családunk apraja-nagyja, és aki házastársa révén mégis elszármazott innen, rohanvást igyekszik vissza. Képletesen szólva: fejest ugrottunk a Balatonba, és azóta se jöttünk ki belőle. Nem csoda. Talán léteznek a világon ennél szebb helyek, de életközelibbek aligha. Ez a vidék a magyar ember szívét mindig megdobogtatja. Itt tapintható mind a négy éltető elem: Tűz, Víz, Föld, Levegő, csak engedni kell, hogy hozzánk simuljanak, átöleljenek. Lehet pillanatnyi örömöket élvezni a vízben pancsolva, a strandon sütkérezve, vagy a napsütötte tavon sikló, szél hajtotta vitorláson minden élvezhetőt egyszerre magunkhoz vonva, lehet a táj bűvkörében egész költői, művészi, tudományos munkásságot létrehozni, és lehet egyszerűen csak, e gyönyörű vidéket szolgálva leélni itt egy egész életet.

Ézsiás Erzsébet úgy szereti a Balatont, hogy ezt a szeretetet az írni tudás tehetségével – a térség érdekességeit, értékeit közkinccsé téve – meg is osztja velünk. Olyan ismeretterjesztő irodalmi értéket alkot, amely az olvasás élvezete mellett segít eligazodni a tájék múltjának és jelenének összehasonlításában. A Balatonról már sokan, sokat és sokféleképpen írtak. Ézsiás Erzsébet sajátos stílusával szinte új műfajt teremt. Írásának különlegessége, hogy saját érzelmi lenyomatának kivetítésével remekül oldja a tények, adatok halmazának befogadását. Így válik a tömény ismeretanyagot tartalmazó kötet érdekfeszítő olvasmánynyá. Úgy ír, hogy olvasója észre sem veszi, az olvasás élvezete közben mennyi tudásra tesz szert. A tó körüli látványosságokat feltárva vezet térben és időben, s miközben ügyesen beavat a régmúlt történelmébe, az idő sodrának szálait összefonva saját családjáról mesél.

Megérint minket a könyv címe is: „Az én Balatonom”, hiszen a lapokat forgatva valamennyien így érzünk, és magától értetődő természetességgel erősödik fel bennünk a hazai táj szeretete. S talán már tervezzük is a kirándulást, mert ez a gyönyörű vidék mindig megér egy újabb fizikai, szellemi kalandot. Ezúttal Ézsiás Zsóka kíséretében.