Az Új Almádi újság júniusi számában megjelent “Nyelvünk kincsei” című írására szeretnék e helyt reagálni, illetve a kávéházunk névadásával kapcsolatban ott megfogalmazott kérdésekre válaszolni.

Életem párja munkája során, korábban nagyon sokat utazott és együtt is sok időt töltöttünk a világ különböző repülőtereinek váróiban, lounge-aiban. Ezek általában – de nem mindig – kényelmes tágas helyek, de az ott eltöltött idő mindig egyfajta pozitív várakozást jelentett akár “elfelé”, akár hazafelé tart az ember. Nem zárható ki, hogy az így szerzett élmények ihlették üzletünk keresztelését.

A vágyunk az, hogy nálunk, városunk lakói, vagy a hozzánk látogató vendégek bármikor zavartalanul, kényelmes és kellemes körülmények között tölthessenek el néhány percet, vagy órát egy finom kávé, vagy egy pohár jó bor mellett.

A névválasztásnál nem az angolszász névadás divatját kívántuk követni, de – amint az S. Novotny Júlia cikkében is olvasható – ez a szó több olyan jelentéssel is bír, amelyeket együtt nem használhattunk volna, külön-külön pedig nem fejezik ki azt, amit együtt jelentenek. (Az angolban a lounge [loʊɲʤ] szónak még igei alakja is van!)

Mai világunkban akár akarjuk, akár nem az angol nyelv, az angolszász eredetű szavak, kifejezések jelen vannak a mindennapjainkban, hasonlóan, mint az elmúlt századokban a német, annak előtte pedig a latin. Szerintem, kiszélesedő világunkban a mai és utánunk jövő generációknak arra kell törekedni, hogy óvják, műveljék a saját – páratlanul szép – nyelvünket, de értsék, beszéljék másokét is. Attól még lehetünk lokálpatrióták...