Pannonia vagy Pannónia?

Sok évet megértem már, a múlt emlékei és a jelen megnyilvánulásai egyaránt hatnak rám. Bizonyára ezért zavar, hogy újabban rendszeresen hosszú „ó”-val írják a hajdani, dunántúli római tartomány nevének második szótagját. Diákkoromban, amikor a gimnáziumokban nyolc évig tanították a latin nyelvet, természetesnek vettük, hogy a latinban nincs hosszú ékezet, és ha onnan átvettek egy elnevezést, azt eredeti írásmódjával használták. Pannonia Áramszolgáltató Rt. volt a neve az 1930/40-es években a Veszprém megyei Villamosműnek. (Egyik üzemtörténeti

írásom kiadványának korrektúráján alig győztem törölni az átgépeléskor rárakott vesszőket ennek a vállalatnak a pontos megnevezésén.) Volt Pannonia Kávéház a veszprémi Kossuth Lajos utcában, sőt „Pannonia Otthon” elnevezést olvashatunk Almádi régi térképén is. Ma ugyanezen a helyen Kulturális Központ áll, a régiből átvett névre viszont – ki tudja miért -, rátették a hosszú ékezetet. Az 1950/60-as években használt, jó emlékű, magyar gyártmányú motorkerékpárunk még elfogadottan viselte a Pannonia nevet. „Virágos kert vala híres Pannonia….” olvashatjuk Kodály egyik kórusműve szövegében, de kifejezően csengett a Cantus Pannonicus felirat is Veszprém Város Vegyeskara egyik hanglemezének borítóján.

Úgy vélem, ha már veretes ősi elnevezéssel kívánunk utalni térségünk hollétére, akkor legyünk következetesek és pontosak a leírásokban is. Ha erre az a válasz, hogy az ilyen változtatás nyelvünk írásmódjának átalakulásával jár együtt, akkor azt kénytelen vagyok elfogadni, de nem nagy örömmel.