A Hungaricum – mint fogalom –, igazából még nincs definiálva. Úgy lehetne meghatározni, hogy Hungarikum az a termék, amely „nagy hagyományokkal bír, kiemelkedő minőségű, nemzetközileg ismert és elismert, valamint alkalmas arra, hogy arról egy külföldi Magyarországot azonosítsa”.

Ilyen termék többek között a pálinka.

De mi is igazából a pálinka? Kérdésünkkel ki mást kereshettünk volna fel, mint Csalló Jenőt, aki negyven féle pálinkájával együtt Balatonalmádi jó hírét is teríti országszerte.

– Pálinkának azt az italt nevezzük, ami Magyarországon termett gyümölcsből készült, cukor hozzáadása nélkül történt az erjesztése, hazánkban főzik le, és itt palackozzák.

Egyes termékek ára összemérhető a whiskyével. Ennek mi az oka?

– A whisky gabonaszesz. Ne felejtsük el, hogy egy mázsa gabonából 60 liter 50%-os szesz állítódik elő, árát csak a hosszú tárolási idő növeli. A pálinkánál viszont tudni kell, hogy van olyan gyümölcs – például a galagonya -, amelynek mázsájából másfél liter, a málnából pedig jó esetben négy liter keletkezik. És vessük össze egy mázsa gabona és egy mázsa gyümölcs árát. Remélem, hogy a pálinka ára utoléri, sőt túl is szárnyalja majd a whiskyét.

Hogy jutott eszébe vegyészmérnökként pálinkafőzdét nyitni?

– 1990 októberében – tehát a rendszerváltás idejében – édesapám kórházba került és megkért, hogy vigyem el az összeszedett körtét Balatonfüredre kifőzetni. A főzdében nem nagyon értek rá velem foglalkozni, úgy egy órányit ácsorogtam, nézelődtem, majd kaptam egy januári időpontot. Ekkor felmerült bennem, hogy ha ennyit kell várni, akkor itt van egy kis piaci lehetőség. Estéket töltöttem a könyvtárban, utánanéztem, hogy milyen engedélyek kellenek a pálinkafőzéshez. Eredetileg Csopakon szerettem volna megalapítani a vállalkozást, de az akkori Önkormányzat nem adott rá engedélyt. A bérleményt nem találtam szerencsésnek, volt ez a területet, ami eltekintve egy régi pincétől, teljesen üres volt, infrastruktúra nélkül. Hitelt sem akartam felvenni, valamint különböző egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy végül kilenc évvel később ezen a helyen – zöldmezős beruházásként –, megnyitottam ezt az üzemet.

Mire kell legjobban figyelni, hogy igazán jó minőségű ital legyen a végeredmény?

– A gyümölcs begyűjtésétől kezdve minden fázis fontos. Kizárólag jó – úgynevezett piac minőségű –, hibátlan árut vásárolok. Az erjesztésnek is megvannak a maga fortélyai, de a finomítás a legfontosabb: itt van olyan időszak, amikor elég egy perc, hogy a minőség rovására menjen. Ezt a fázist a palackozott italoknál nem adom ki a kezemből, ha kell – akár éjszaka –, de én végzem el. Nem azért, mintha a kollegáim nem értenének hozzá, de meggyőződésem, hogy a bizalmat egyszer lehet elveszíteni, visszaszerezni nagyon nehéz.

Márpedig Önnek sok helyen bizalmat szavaztak, hiszen országszerte sok étterem kizárólag Csalló-pálinkát tart a polcain, a legtöbb pálinka szaküzletben is találkozhatunk a termékekkel. Kereskedelmi láncokban értékesítést nem tervez?

– Kapacitásbővítésben nem gondolkozom: ez egy kis vállalkozás, nem akarok túlnövekedni. Minőségi terméket forgalmazok, ennek érdekében teszek meg mindent. Az üzleti elképzeléseimben is ez szerepel, és amíg így tudom csinálni, addig akarok csak növekedni. Az üzemet viszont folyamatosan bővítem, most új gyümölcsfeldolgozóban gondolkozom. Sikerült megvásárolni a szomszéd telket, ahol bővítettem, birset telepítettem. Bérfőzést is végzünk, palackozunk, kiszállítunk.

Van valaki a családban, aki majd továbbviszi, amit Ön felépített?

– Három fiam közül az egyiknek minden papírja megvan ehhez a tevékenységhez. Reményeim szerint ő fogja folytatni, bár egyelőre még Angliában dolgozik. Csalló urat elnézve még nincs szükség az utánpótlásra, hiszen annyi energia van benne, hogy nyugodtan maradhat még a fiú Angliában. Este hét órakor fejeztük be az interjút, de még a könyvelőhöz készül, utána pedig visszajön a főzdébe, mert a munka nem áll meg.

Köszönöm a beszélgetést!