Hódmezővásárhelyen született, majd Veszprém megyébe kerülve könyvtárosként dolgozott, a balatonalmádi városi könyvtárból vonult nyugállományba. A népművészettel korán kapcsolatba került, rácsodálkozva nagymamája hímzéseire. A hímzés alapjait díszítőművészeti tanfolyamon, és önképzéssel sajátította el, olyan eredményesen, hogy a Magyar Művelődési Intézetnél rövidesen felsőfokú művészeti szakoktatói képesítést szerzett. Munkásságát 1987-ben népi iparművész címmel is elismerték. 1976 – 1991-ig Balatonalmádiban és Veszprémben szakkörvezetőként tevékenykedett, számos díj és elismerést jelzi ezen évek eredményességét. Szervezője és alapító tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek. Egyéni alkotóként is számtalan kiállításon szerepeltek népi és úri hímzései, elsősorban a megyénkből származó motívumok feldolgozásával, újra felfedezve a népi díszítő művészet kortalanságát, időtálló jelképrendszerét, egyedülálló kompozíciós készségét. Számos díjjal ismerték el munkásságát, többek között a Gránátalma díjjal is kitüntették.

„Még a nyolcvanas évek elején felmerült bennem az a gondolat, hogy jó lenne közkinccsé tenni a múzeumi kiállításokon megismert dunántúli református úrasztali textíliákat, feldolgozni, újrafogalmazni a 16-18. századi mintakincset. S. Lackovits Emőkével közösen 1995-ben sikerült a pápai Református Múzeumban őrzött anyagot feldolgozni. Szeretnénk, ha többen is ötletet merítenének e hímzéskultúra csodálatos világából.

Az elmúlt években több feldolgozást is készítettem. A Magyar Millenniumi pályázaton három tervvel vettem részt, az egyik a csopaki református templomba szánt úrasztali terítő, és a keresztelőmedencére való terítő volt. Boldoggá tett a gondolat, hogy sikerült gazdagítanom, szebbé tennem a csopaki reformátusok templomát.”

Cz. Tóth Hajnalka a hímzés mellett a gyöngyfűzés rejtelmeit is kitanulta, s a házában kialakított „Varrótű Tanoda” névre keresztelt műhelyében tanítgat fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Látogatókban sincs is hiány, a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum munkatársait is örömmel fogadta, bár a közel 50 érdeklődő kicsit szűkösen fért el a hímzések és hímestojások között.

Nyugdíjas létére természetesen nagyon elfoglalt, járja a kiállításokat, vásárokat, továbbképzéseket tart, újabb és újabb munkákat vállal –  az almádi Szent Margit templomban is láthatunk egy remekbe készült darabot – bizakodik, hogy a népzene és a néptánc reneszánsza után a díszítőművészet is újra közkinccsé válik. Rajtunk is múlik, hogy így lesz-e.

További képek a Galériában