Mint minden igazi gyűjtő, DR. TERLECZKY JÓZSEF is szeretné hosszú évek örömteli munkájával összegyűjtött tárgyait és a témával kapcsolatos tudását megosztani egy szélesebb közönséggel. Sajátos, kicsit talán szokatlan – éppen ezért érdekes – területet választott magának a gyógyszerész úr és felesége, Hári Ilona.

A XIX. század közepétől a XX. század elejéig, javarészt az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből talált otthonra náluk minden, ami az akkori fürdőhelyekkel kapcsolatos tárgyi emlék.

Korabeli fényképek, képeslapok, szépen metszett üvegek és ivópoharak, emléktárgyak képezik a gyűjtemény egyik részét. A legérdekesebb és leglátványosabb eleme azonban az aprólékos munkával, láthatóan sok szeretettel felépített makett.

A két és fél négyzetméteren "elterülő", 80 kilónyi, minden részletében tökéletesen kidolgozott csodavilágot nem lehet pár perc alatt felmérni és befogadni.

Egy idilli, polgári fürdőváros központját modellezte meg alkotója, a kisváros minden kellékével, sajátosságával, a kor jellegzetes épületeivel együtt.

Amitõl izgalmas lesz az egész, azt talán úgy lehet megfogalmazni, hogy ez a kisváros él. A kivilágított ablakok függönyein át belátni a szépen berendezett lakásokba, a kültéri "modern" villanyvilágítás üzemel, a szökőkút vizet pumpál, az ivókút pedig vizet ad a szomjazónak.

A kerítések frissen festve határolják a gondosan ápolt parkot, ahol láthatóan jól érzik magukat a nyitott kapukon besétáló vendégek. Ezt a kiegyensúlyozott boldogságot pedig igazi kövekből épített hegy tetejéről mintegy óvja-vigyázza egy szép kis kápolna.

– Mi indította Önt erre a szemmel láthatóan hatalmas munkára?

Tizenévvel ezelõtt a régi üvegek ragadták meg a fantáziámat. Szeretünk utazni, részben emiatt sikerült hozzájutnom néhány emlékpohárhoz, amit régen ajándékba, vagy emlékbe vásároltak a látogatók a fürdőhelyeken. Ismerősöktől is kaptunk néhány szép darabot, így hamar gyűjtőszenvedély lett belőle.

Közben régi képeslapokat is vásároltunk, később cseréltünk, börzékre jártunk; így ebből is kialakult egy kisebb gyűjtemény. A képeslapok nagyon fontosak, szinte kortörténeti dokumentumok.

Gondoltam, hogy legyen akkor egy saját gyógyfürdőm is: ez az elhatározás vezérelt, amikor 2000-ben elkezdtem a makettet készíteni. Igyekeztem életszerűvé tenni a városrészt fedett sétahelyekkel, a központi épülettel, a zenepavilonnal. Ezeken kívül sok olyan apró részlet van, amit csak alaposabb szemléléssel lehet észrevenni.

– Lehet tudni, hogy körülbelül mennyi munka-órát fordított az "építkezésre"?

Valószínűleg több ezret, különösen ha beleveszszük a tervezéssel töltött időt is. Mindent kézzel készítettem, faragtam, ügyelve az 1:30-as arányra, a felhasznált anyagokra.

– Mi a távolabbi célja a gyűjteménnyel?

2005-ben már volt egy kéthónapos sikeres kiállításunk Keszthelyen. Szeretnénk azonban egy állandó kiállításon bemutatni a gyűjteményt valamilyen fürdőhelyen, szívesen felajánlanánk Almádinak is.

A makettra lenne érdeklődő, de jó lenne egyben tudni az egész anyagot. Az volna az igazi, ha a kiállítóhelyiség falain a képeslapok nagyításai kaphatnának helyett, és ugyanott lehetne kiállítani az emléktárgyakat is.

Az országban még nincs ebben a témában kiállítóhely, pedig köztudottan fürdőnagyhatalom voltunk.

Esős nyári napokon – vagy éppen télen is –, jöhetnének a látogatók, a gyerekek akár csoportosan is megtekinthetnék egy szakavatott vezető kíséretében, hogy milyen volt az élet azokban a "régi szép időkben'.