Életműve vallomás az örök megújulásról. Jellemzője ma is a töretlen derű. A tájszépség fáradhatatlan szolgálata. Az ember mélyreható tanulmányozása. Nemegyszer szinte tenyérnyi keretek közé teremtett, mégis nagyra törő művekben. A rajz adta nemes egyszerűséggel, vagy a színek áradó tobzódásával.

Mondhatjuk: a tájat emelte szimbólummá! Majd' hét évtizede festi legfőképp e szelíd lélegzetű balatoni világot. A kelő és a lebukó Nap égi káprázatát, alkotó, jelet hagyó embereit. Szinte kihangzik darabjaiból, hogy "itt a fény ragyog a házak tűzfalán, a templomtornyokon és minden pince homlokán." Ég-föld-víz ölelkezésében él e helyt évmilliók az ember. E hellászi derűben fogalmazza remek műveibe érzelmeit, számunkra is világító élményeit. Bölccsé érlelődött látásmóddal, szeretni való gyengédséggel varázsolja elénk otthonos vidékünk rejtőzködő szépségeit. Képeiben bíztatás: Nézz föl az égre, meglátod a Balatont! Nézz a tóra, s meglátod az eget! Itt mindig szikrázik a fény, váltakozó színekben tündöklik a hullámtenger, halkan muzsikál a szél, és a víz tükörképében tetszeleg a Nap… Hangsúlyaival valahányszor a fölívelés győzelmét mutatja a mélybe húzó nehézkedés fölött…

Tavaszt dicsérő két akvarell-költeményt állított ki az almádi, tehát itthoni, rangos-hagyományos képzőművészeti tárlaton. Elmélyült, fölényes biztonsággal alkotott művek. Méltó darabok a fény vándorának kincsestárából. Mindkettőben "mélykék bársony alól lobbannak a színek, égnek széltében az égnek, izzanak a mennyen is át…" Milyen igaz, hogy " a legnagyobbak itt a piktorok! Tájékunk lelke rajtuk átcsorog…" Így igaz az is, hogy a táj megmutatja azt, aki benne él!

Kedves Lajos Bátyánk, kortárs művészeink doyenje, alkotásaival itthon és külhonban, – Európában s a világ számos pontján – elismerést aratott. Nem gyűjtött kitüntetéseket. Soha nem állt az első sorba. Ám a közönség értékítélete mindennél több: az

igaz festőt megillető arany.

Derűt és jó munkát, szeretett Mester, ad multos annos!