Természeti értékeink

Természeti kincseink

Rovatok

Vendégkönyv

Tisztelt Olvasó!

Rovatunkban felidézzük és bemutatjuk városunk volt vagy meglévő természeti értékeit a természetfotós és a természetvédő szemléletével, néha személyes élményeink alapján. Fogadják szeretettel!

Nyújtsunk szálláslehetőséget a velünk élő „kiskertészeinknek”!

Írta: Tszab
2012. február 13. hétfő, 16:14
Nyújtsunk szálláslehetőséget a velünk élő „kiskertészeinknek”! Az etetés mellett még sokat kedvezhetünk a kertvárost, vagy a külterületet lakó madarainknak, meg a denevéreknek is, mesterséges lakások kihelyezésével, „madárbarát kert” kialakításával, sőt az állandó itatóval is. Az odúkat rendszeresen kell ellenőrizni, mert a bentlakóktól feltöltődhetnek. A fészekanyagon kívül széklet, darázs v méh lép, falevél vagy fű fészek / pele fajok/ lehet benne. Madár, emlős teteme is lakhatást gátló lehet. Ezért az odúkat felnyithatóan kell kialakítani, de biztonságosan zárhatóra, és beázás mentesre készíteni. Legjobb alapanyag a collos fenyődeszka, impregnálva, vízhatlan „kalappal” ellátva. Kész, szakszerű odúkat, költőládákat, kerámia fecskefészkeket a MME boltjában is lehet vásárolni / www.mme.hu , Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. /. Az etetés mellett még sokat kedvezhetünk a kertvárost, vagy a külterületet lakó madarainknak, meg a denevéreknek is, mesterséges lakások kihelyezésével, „madárbarát kert” kialakításával, sőt az állandó itatóval is. Az odúkat rendszeresen kell ellenőrizni, mert a bentlakóktól feltöltődhetnek. A fészekanyagon kívül széklet, darázs v méh lép, falevél vagy fű fészek / pele fajok/ lehet benne. Madár, emlős teteme is lakhatást gátló lehet. Ezért az odúkat felnyithatóan kell kialakítani, de biztonságosan zárhatóra, és beázás mentesre készíteni. Legjobb alapanyag a collos fenyődeszka, impregnálva, vízhatlan „kalappal” ellátva. Kész, szakszerű odúkat, költőládákat, kerámia fecskefészkeket a MME boltjában is lehet vásárolni (www.mme.hu, Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ).
Bővebben...

Hozzászólás

Rabló a madáretetőnél!

Írta: Tszab
2012. január 16. hétfő, 20:13
A madáretetők környékén néha villámgyors támadások, és gyors halálok tanúi lehetünk! És nem mindig a zsákmányként szolgáló apró énekesmadarak az áldozatok! De ne vágjunk a dolgok elébe. Az őszi lombhullás után a kertváros „átláthatóvá” válik, így könnyebb vadászterületet kínál a második leggyakrabban látható vágómadarunknak, a karvalynak. Ilyenkor mi is megfigyelhetjük villanásnyi támadását, esetenként pedig szörnyhalálát! A karvaly /Accipiter nisus/ a héjához hasonló küllemű, de feleakkora ragadozó madár. A Brit-szigetektől Japánig, Norvégiától Koreáig elterjedt, politipikus faj, 7 alfajjal. Nem vonuló, egy-egy példányával azonban a vonulás minden formáját műveli. Legidősebb ismert példánya 20 éves volt. A tojó felül szürkésbarna, alul fehér, szürkén sávozva. A hím felül kékesszürke, alul vöröses sávozott. Ültükben farkukat jellegzetesen rázogatják. Élőhelye főleg a síkvidéki ritkás erdők, facsoportok. Városiasodását is megfigyelték, pl. budapesti költés. Mindkét élőhelyen szükséges a nagy fordulékonyság és a gyorsaság, aminek nincs híjában. Vadásztechnikája is erre alapul. A fergeteges rohamok mellett gyakran a bokrok „szoknyája” alatt, portyázva repül, így zavarván fel a zsákmányt. A kisebb testű hím a veréb méretűek specialistája, a majdnem dupla méretű tojó rigókkal, sőt az örvös galambbal is elbánik! Nemritkán szélső fákon ülve, jellegzetes peckes testtartásban figyeli a légteret, aztán hosszas üldözésbe kezd. Meglepő magasságba is követi áldozatát. Némely példánya a bozótban lesbe ülve várja a cinkecsapatokat! Repüléstechnikája a nászidőszakban a leglátványosabb. Hullámainak mélypontja szinte a földön van, vagy összezárt szárnyakkal zúg az ágak közé! /Ragadozó madár szinte a legkisebb szárnysérülésbe belepusztul..!/ Fészkét szívesen, de nem kizárólagosan építi fiatal fenyőfára, törzshöz közel. Májusban 4–6 tojáson kotlik, kb. 35 napot. A fiókák egy hónap után röpülnek ki. A karvaly szinte kizárólag apró testű énekest eszik. Zsákmányoló támadásait olyan sebességgel és elszántsággal, mondhatnám szenvedéllyel hajtja végre, hogy a verébnek, cinkének alig van esélye menekülni. Előfordul, hogy ez a szenvedély lesz a végzete, mert valami tárgynak, vagy ablaküvegnek repül! A civilizációs halálokok közül a karvalynál ez az első helyen áll. Segíthetünk madarunknak a nagy üvegfelületekre ragasztott fekete színű ragadozómadár szellemképpel. /Igényes üveges e nélkül ki se megy a munkaterületre./ Az énekesmadarak állományának egészségesen tartásával, a karvalynak fontos a szerepe a táplálékláncban. Ne avatkozzunk bele az életükbe-halálukba. Csak bölcsen szemlélődjünk az etető környékén. A faj történetében a mezőgazdaság kemizálása miatt az 1960- as évek végzetesnek látszottak, mára a vegyszerezés csökkenése és a védelem a felszaporodásukat eredményezte! Hazánkban maximum 2000 pár körüli a fészkelők száma, az európai állomány is stabil. A karvaly furfangos, vakmerő madár! Tavaly Laci barátom lányának galambházába járt táplálkozni, úgy, hogy a galambok 15 cm x 20 cm-es röpnyílásán közlekedett, zsákmányostul! És egyébként is „kösszöni jól van”, mint a fotó mutatja. Írta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Fotó: novaklaszlo.hu A madáretetők környékén néha villámgyors támadások, és gyors halálok tanúi lehetünk! És nem mindig a zsákmányként szolgáló apró énekesmadarak az áldozatok! De ne vágjunk a dolgok elébe. Az őszi lombhullás után a kertváros „átláthatóvá” válik, így könnyebb vadászterületet kínál a második leggyakrabban látható vágómadarunknak, a karvalynak. Ilyenkor mi is megfigyelhetjük villanásnyi támadását, esetenként pedig szörnyhalálát! A karvaly /Accipiter nisus/ a héjához hasonló küllemű, de feleakkora ragadozó madár. A Brit-szigetektől Japánig, Norvégiától Koreáig elterjedt, politipikus faj, 7 alfajjal. Nem vonuló, egy-egy példányával azonban a vonulás minden formáját műveli. Legidősebb ismert példánya 20 éves volt. A tojó felül szürkésbarna, alul fehér, szürkén sávozva. A hím felül kékesszürke, alul vöröses sávozott. Ültükben farkukat jellegzetesen rázogatják.
Bővebben...

Hozzászólás

A vörös mókus (sciurus vulgaris)

Írta: Tszab
2011. december 13. kedd, 00:00
A két nálunk élő mókusféle közül a talajlakó ürgéről már megírtam az almádi vonatkozásokat. /Lásd archívum./ Most a másik, a fán lakó életmódú, Európában a késői jégkorszakból fennmaradt leletekkel rendelkező, mókusfélét ismertetném meg a kedves olvasókkal! A faj természetvédelmi értéke: 10 000 forint, a Berni Egyezmény III. függelékében szerepel. Palearktikus elterjedésű. Élőhelyét a mérsékelt övi erdők helyén találja meg. Előnyben részesíti a fajgazdag, elegyes állományt. Öregfás parkokban is jelentős állományai élnek. A tiszta akácost kerüli! Fán lakó, nappali aktivitású, élénk állat. Aktivitási csúcsai: 7–9 óra és 18–19 óra. Testnagysága: 19–25 cm. Farok hossza: 15–20 cm. Akrobatikus ugrásaival akár 5 métert ível át! Hallása és szaglása kiváló. Izgalmában cuccogó vagy csekkcsekk hangot ad. Télen a –5 °C-nál hidegebb napokon fészkében marad, de téli álmot nem alszik. Verőfényes téli napokon még a madáretetőt is látogatja, de főleg fenyőtoboz után jár. Fészkét 6–15 m magasban építi, kb. 40 cm átmérővel. Benne a költőüreg 12–16 cm méretű. Néha odúban fészkel. Egyszerre több fészket használ. 38 napos vemhesség után max. 8 kölyköt vet, melyek csökevényes repülőhártyával születnek, melyet később elnőnek! Gyakori a második ellés. Egyévesen ivarérettek, és 6–7 évig élnek. Mozgáskörzete 2–10 ha. Egyedsűrűsége 0.5–1.5/ha. Gyenge toboztermésű év tömeges vándorlásra kényszerítheti! Bár fogazata alapján rágcsáló, táplálkozása miatt mindenevő. Sokféle gyümölcsöt, kérget, rügyet, rovart, tojást, zsenge fiókát, magot /makkfélék (tölgy, bükk), diófélék, mandula, gesztenye, mogyorók, fenyőfélék magvai, stb./, madáreleséget, fogságban még csokit is fogyaszt. A csonthéjasokat „reszeléssel” bontja fel, mely messziről hallható, jellegzetes hang! Ősszel magvakat raktároz az avarba a fák tövéhez, vagy odúba. Télen igyekszik megtalálni raktárait. Keresgélésekor áldozatul eshet a házimacskának! A lombkoronában elsősorban a nyuszt, valamint a nyest, vadmacska, egyes menyétfélék, a földön még a hiúz, a rozsomák, a rókák is zsákmányolják. Nappal főleg a héja és más ragadozó madarak, éjjel a nagyobb baglyok kapják el. Betegítői a kullancsok, bolhák, a kutya rühatkája, az Eimeria sciorum nevű egysejtű parazita. Helyenként és időnként az ember is vadássza húsáért és prémjéért! Húsa finom, különösen fenyőmag fogyasztása idején. Sokféle színű bundája kétféle keveredésének átmenete. A lomberdőkben élőkre a fehér has, vörös test és farok, a fenyőerdőkben élőkre a fehér has, feketés test és farok a jellemző. Ezek kereszteződnek, és a lakóterületük is megegyezhet. Néha albínó példányok is születnek. Bundája télire sötétebb tónusú lesz. Legértékesebb prémet a szürke színű példányok adják, főleg Szibériából. Itt kell megemlíteni, hogy ezektől különböző faj a szintén szürke, eredetileg csak Észak-Amerika keleti részén honos szürkemókus /Sciurus carolinensis/. Ez invázív fajként kiszorította az angliai vörös mókus alfajt, melynek testszíne vörös, de farka fehér volt! Így mára csak Skóciában maradt meg kis állománya! Az amerikai szürkemókust könynyű megkülönböztetni télen hiányzó fülpamacsáról! Sajnos az amerikai szürke mókust a parapox vírus nem betegíti, de a mi mókusunkra halálos bőrvérzést hoz. Ez, és a makk jobb emésztése akkora előnyt jelent a szürkének, hogy már az olasz Alpokig felhatolt, kiszorítva a vöröst! Mit hoz a jövő? Almádiban mindig volt állománya, de változó sűrűséggel. Főleg a nyestek felszaporodása előtt! A 70-es években a Vasút utcai macskák mindennapos zsákmánya volt a mókus. A húsát megették, a farkát pedig hazavitték játszani az ágy alá! Már ekkor elképedtem, mekkora terhelés a környezetre a felelőtlenül vagy tudatlanul tartott macska, a sok macska?! Pláne a szezon végén itt hagyott, felesleges macska. Mókusunk megmaradását segíti az élettereket összekötő, öreg fák alkotta „zöld folyosó”. Ismeretem szerint jelenleg Káptalanfüreden, a Remete-völgyben, a Malom-völgyben, a Hársas-völgyben élnek mókusaink. Írta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. fotó: Horváth Győző A két nálunk élő mókusféle közül a talajlakó ürgéről már megírtam az almádi vonatkozásokat. /Lásd archívum./ Most a másik, a fán lakó életmódú, Európában a késői jégkorszakból fennmaradt leletekkel rendelkező, mókusfélét ismertetném meg a kedves olvasókkal! A faj természetvédelmi értéke: 10 000 forint, a Berni Egyezmény III. függelékében szerepel. Palearktikus elterjedésű. Élőhelyét a mérsékelt övi erdők helyén találja meg. Előnyben részesíti a fajgazdag, elegyes állományt. Öregfás parkokban is jelentős állományai élnek.
Bővebben...

Hozzászólás

Védett pókfajainkról

Írta: Tszab
2011. november 15. kedd, 18:59
A pókok predátorok és prédák is, és mivel mindenütt számosan vannak, így szerepük a táplálékláncban jelentős. Életmódjuk rendkívül változatos! A pókok fele hálóval zsákmányol, a többi aktívan vadászik. A hálószövők némelyike azonban csak pihenőzsákot sző. A fogóháló lehet lasszó, cső, térháló, vagy kerekháló, a szálak lehetnek ragasztócseppesek vagy vattaszerűen fodros fonalúak. Vannak tolvajpókok, melyek a keresztes pókok hálója szélén állnak lesben, hogy a gazda előtt érjenek a zsákmányhoz. A háló lehet függőleges, vízszintes, vagy térbeli. A hálók felépítése és használatának módja a fajra jellemző, készítésének tudománya genetikusan öröklött. Táplálkozásuk egyik módszere csak szívás, a másik szívás-pépesités. Mérgük erősségéről sok a téves vélemény. Hazánkban legerősebb a mérges dajkapók /Chiracanthium punctorium/ marása, de könnyen elkerülhető, mert lakóharangja a fűszálak tetején jól látható. Szaporodásuk, ivadékgondozásuk is sokféle, érdemes utána olvasni pl. az URÁNIA-ÁLLATVILÁG Alsóbbrendű állatok /1971/ kötetében. Hazánkban elsőként a szongáriai cselőpók lett védett, 1996-ban. Faunalistánk 725 fajról 1999-ben készült el, jelenleg 749 fajt ismerünk. 2001-ben védetté lett 14 faj! A védettek Európában is veszélyeztetettek, a Kárpát-medencére jellemzőek, felismerésükhöz nem kell specialista, dekoratív fajok, megfigyelésük könnyű! Az élőhely változásra érzékenyek. Veszélyt jelent a beépítés, művelési ág változás, vegyszerezés, néhány inváziv növény / Solidago, Ailanthus /, és a turizmus. VÉDETT FAJOK: 1. Tölgyestorzpók (Atypus affinis) 2. Szurkos torzpók (Atypus piceus) 3. Kövi torzpók (Atypus muralis) 4. Magyar aknászpók (Nemesia pannonica) 5. Bikapók (Eresus cinnaberinus) 6. Farkos állaspók (Tetragnatha reimoseri) 7. Rejtett állaspók (Tetragnatha shoshone) 8. Nádi állaspók (Tetragnatha striata) 9. Óriás keresztespók (Araneus grossus) 10. Karéjos keresztespók (Argiope lobata) 11. Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) 12. Pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) 13. Szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) 14. Parti vidrapók (Dolomedes plantarius) 15. Búvárpók (Argyroneta aquatica) A torzpókok tárnaépítő, koloniában lakó, néha kevert telepet alkotók. Fogócsövük hosszan fekszik a talajon. A taposás, égetés veszélyes rájuk. Az aknászpók már fejlesztett, mert bélelt járatát csapóajtó álcázza. Innen les ki a gazda a közeljárókra, és be is rántja őket. Éjszakai állat. KASPER 1998-ban Vilonyán találta. Karsztbokorerdők, sziklagyepek lakója, vélhetően elő fog kerülni nálunk is. A bikapók a kedvencem, valóságos ékszer. A hím piros, a nőstény feketés. Aknája fedeles, növényi részekkel álcázva! Ritkás füvű meleg dolomitlejtőkön él. Almádiban több helyen található, de ritka. Az állaspókok vizhez kötöttek, nádas-sásos élőhelyük miatt. Éjszaka aktívak. Főleg szúnyogot zsákmányolnak, vízfelszín közeli fekvő kerekhálóval. Európa szerte ritka faj a nádi állaspók, melyet a kerti tavamnál fényképeztem, az idén! A keresztespókok jól ismertek, hálószövésüket vizsgálták. Mindkét védett faj melegkedvelő, gyérnövényzetű gyepek, vagy a cserszömörcések lakója. Zsákmányállataik nagyméretűek. Eu. szerte ritkák. Almádi területén mindkét faj előfordulása valószínű. A farkaspókokhoz tartozó két cselőpók nehezen különböztethető meg egymástól, de jellegzetes, újnyi vastag, függőleges lakóaknájuk, szépen bélelt bejáratával elárulja őket. Keleti elterjedésűek. Bolygatott helyen is megtelepszenek. Még városi populációik is ismertek. A káptalani határban a Római út melletti földeken gyakoriak voltak…….még a kiparcellázás előtt! A pokoli cselőt 1996-ban KASPER megtalálta Szentkirályszabadján. Almádiban minimum lappangásuk valószínű. A csodáspókokhoz tartozó két vidrapók közül a parti vidrapók előkerült Fenékpusztán, a szegélyes vidrapók Aszófőn, lehet, hogy máshol a part mellet is él. Különlegesek, mert a vízfelszínről vadásznak, még kishalra is. A parti vidrapók VÖRÖSKÖNYVES faj. A búvárpókokhoz tartozó búvárpók –ot a köznyelv vízipóknak mondja, mert „életvitel szerűen” a víz alatt tartózkodik, búvárharangjában. Ő a rajzfilm Vizipók-csodapókja. Almádi területén biztosan él, gyerekkoromban a Köcsi-tó felé vezető út bányagödreiben gyűjtöttük, és akváriumban figyeltük a harangépítését..!!! Kedves olvasóim! Akit bővebben érdekel a téma, utána olvasva egy roppant színes világba feledkezhet bele. Jó szórakozást! Forrás: http://www.nki.hu/arachnol/tartalom/Tudastar/KovacsGaborSzakdolgozat_VedettPokok.pdf Irta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. A pókok predátorok és prédák is, és mivel mindenütt számosan vannak, így szerepük a táplálékláncban jelentős. Életmódjuk rendkívül változatos! A pókok fele hálóval zsákmányol, a többi aktívan vadászik. A hálószövők némelyike azonban csak pihenőzsákot sző. A fogóháló lehet lasszó, cső, térháló, vagy kerekháló, a szálak lehetnek ragasztócseppesek vagy vattaszerűen fodros fonalúak. Vannak tolvajpókok, melyek a keresztes pókok hálója szélén állnak lesben, hogy a gazda előtt érjenek a zsákmányhoz. A háló lehet függőleges, vízszintes, vagy térbeli. A hálók felépítése és használatának módja a fajra jellemző, készítésének tudománya genetikusan öröklött.
Bővebben...

Hozzászólás

Érdekességek az erdőültető madárról

Írta: Tszab
2011. október 13. csütörtök, 18:10
Érdekességek az erdőültető madárról. Madarunkat a népnyelv – hangja után – Mátyásmadárnak hívja, igen találóan. Sok egyéb neve is lehetne, mert jól utánozza környezete hangjait. Pl. az ölyvek csijjogását, a macskát, az aranymálinkót, a seregélyt, az ajtónyikorgást, stb. A tudomány szajkó / Garrulus glandarius/ néven jegyzi, és a varjúfélék családjába sorolja. Rendkívül elterjedt Eurázsia erdős területein. Politipikus faj, 34 alfajjal. A nálunk élő törzsalak alaktanával Dr. Keve András és Dr. Horváth Lajos foglalkozott. Színezete eltérései a fekete-kék csíkozásban, a fehér szárnytükörben, a különböző mértékű farokcsikozottságban, a fejtető színezettségében nyilvánulnak meg. Állománya nincs veszélyben, nem védett, de ingadozó. Az amerikai szövőlepkés években jól érzékelhetően növekszik! /Táplálékbőség./ Mindenféle fafajú erdőben költ, még Észak-Afrika erdeiben is. A városok belsejét értelem szerűen nem lakja, de a fás kertvárosokat már meghódította. Fészkét szorosan építi a fák törzséhez. Gondos szülők, 5-6 tojásukon felváltva kotlanak, kb. 17 napig, majd közösen nevelik a fiókáikat úgy 19-21 napig. Főleg rovareleségen, de nagy fészekrabló lévén jut a nála kisebb madarak tojásaiból és a fiókáiból is a piciknek. Kedvence az őszapóhús, és tojás. Káptalanfüreden évente rendszeresen kirabolta a balkáni gerléink és a feketerigóink fészkét. Jut is –marad is, egyensúlyban voltak! Nekünk, gyerekeknek meg nagy tanulság volt végignézni a szülők elkeseredett védekezését, a rablók cseles támadásait, és néha megmenthettünk egy-egy leejtett fiókát! Aztán megismerhettük az anyamadár kötelezettségét, lefoglaltságát az etetéssel! A rablási akciókról könnyű értesülni. Ha kis énekesek vagy/és a rigók nagyon, szívszakadva kiabálnak, annak többnyire három oka lehet: sikló kúszik a fészkük felé, macskát látnak, vagy jöttek a szárnyas rablók /bagoly egyedül, szarkáék vagy szajkóék párosan/! Egyébként mindenevő lévén, sokféle gyümölcsöt is fogyaszt, még csonthéjasokat is. Különösen kedveli a makkot: tölgyét, bükkét. Megfigyelhető, hogy éréskor csemegézni jár a tölgyekre, sokszor 3-5 db. is szedeget a kertünkben! Mikor fogytán a fán, a földön keresgélik a makkot. Okos madár, gondol a télre, ezért készletet halmozna fel. Torokzacskójába gyűjt, majd elrepül vele és gondosan bedugdossa az avarba. Hosszú, akár 16 éves élete alatt több 10 000 db-ot elrejt, de szerencsére elfelejti a rejteket, így a makkok a következő évben csírázhatnak! Hát ezért szeretik az erdészek, még a „szajkókék” tollait is a kalapjukra tűzik dísznek. Miért kerül kalapra a tolla? Mert az erdőjáró embert megkiabálják jellegzetes riasztó hangjukkal, nehogy sikeresen vadásszon, ezért nagyon nem szeretik az erdészek-vadászok. Sok szép vad köszönheti neki az életét… Irta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Foto: novaklaszlo.hu Madarunkat a népnyelv – hangja után – Mátyásmadárnak hívja, igen találóan. Sok egyéb neve is lehetne, mert jól utánozza környezete hangjait. Pl. az ölyvek csijjogását, a macskát, az aranymálinkót, a seregélyt, az ajtónyikorgást, stb. A tudomány szajkó (Garrulus glandarius) néven jegyzi, és a varjúfélék családjába sorolja. Rendkívül elterjedt Eurázsia erdős területein. Politipikus faj, 34 alfajjal. A nálunk élő törzsalak alaktanával Dr. Keve András és Dr. Horváth Lajos foglalkozott. Színezete eltérései a fekete-kék csíkozásban, a fehér szárnytükörben, a különböző mértékű farokcsikozottságban, a fejtető színezettségében nyilvánulnak meg. Állománya nincs veszélyben, nem védett, de ingadozó. Az amerikai szövőlepkés években jól érzékelhetően növekszik! (Táplálékbőség.)
Bővebben...

Hozzászólás

Ismét látható császárgomba a káptalani erdőben!

Írta: Tszab
2011. szeptember 14. szerda, 00:00
Ismét látható császárgomba a káptalani erdőben! Ha valaki azt gondolná, kedves Olvasóim, hogy a "gombászás" csak amolyan úri passzió, de legfeljebb is ráérő emberek játéka, hát alaposan téved. A gombaismeret tudomány, és ennek története van. A magyar kezdetek 1601-ig nyúlnak, Carolus Clusius mikológiai kódexéhez. Munkáját 1573–88 között Batthyány Boldizsár főúr támogatta. Segítője még Beythe István lelkész, botanikus a képek egy részének festője. Clusius nyomán terjedtek a magyar gombanevek. Az első magyar nyelvű kiadvány a mérges gombákkal foglalkozik, Szilágyi József orvosdoktori értekezése. Jelentős Hazslinszky Frigyes 1895-ös "Magyarhon és társországai hártyagombái" c. műve. 1902-ben jelenik meg Cserey Adolf népszerűsítő "Gombaisme" könyvecskéje. Újabb fontos lépés Istvánffi Gyula 1899-es "A magyar ehető és mérges gombák könyve" amely modern, tudományos munka. Clusius "Fungorum historia" c. közleményének illusztrált kiadásáért a francia tudományos akadémia, 1900-ban a Világkiállításon aranyéremmel jutalmazza Istvánffit! Világsikert ért el Hollós László 1903-as 1911-es (Magyarország föld alatti gombái). Hollós több, a tudományra új fajt írt le! Tömegek ismerhették meg a gombákat a jogász, szolgabíró Szemere László 1926-os "Gombáskönyv kezdők részére" c. művéből. Meosz Gusztáv 1936-ban már a "Hazai gombászat múltja és jelene" címmel ír. Meosz próbál meg állandó, gombás kutatógárdát szervezni. Ubrizsi Gábor, Meosz G., Bánhegyi Tibor, Bohus Gábor, Kalmár Zoltán megalkotják az első magyar határozókönyvet. Szemere L. 1965-ben német nyelven ír a Kárpát-medence föld alatti gombáiról. Kiadatlan 1000 db-os rajza kéziratban van. 1953 csapadékos, 1954 árvizes éve 3000 mérgezést és 800 fő halálát hozta! Látni, a mikológia komoly tudomány, nem jó tévedni! Mikológusok és orvosok elérték, hogy a minisztérium szabályozza a gomba árusítást, a kobzást, a mérgezés bejelentést. A KÖJÁL megszervezte a gombavizsgáló hálózatot. Az időben pedig elérkeztünk a Kalmár–Makara: Ehető és mérges gombák határozójához, mely 5 kiadást ért meg! Hogy ne csak a múlt neveit soroljam, megemlíteném az igényes, korszerű határozók közül Ewald Gerhardt Gombászok kézikönyvét, amely 1000-nél több fotóval illusztrált friss mű! Miért is ujjongtunk a barátommal a minap az "úri gomba" láttán? A császárgomba (Amanita caesarea) a rómaiak kedvence volt. Melegebb klímát szeret, ott terem évente. Nálunk sok évig lappang a hifa, míg kedvez neki a klímánk, és termőtestet tud nevelni. Ilyenkor helyenként nem ritka. Ugyanis elterjedési határa a Kárpátok. Mi például kb. 40 éve szedtük, ettük utoljára! Minden módon elkészítve finom. És gyönyörű gomba. Bár galócaféle, jól felismerhető narancspiros kalapjáról, sárga lemezeiről és tönkjéről, fejlett bocskoráról. Tönkjén a gallér is sárga. Festékanyaga a levest is sárgára színezi. A kalapon többnyire kevés a burokmaradvány. Az idősebb kalap széle röviden bordázott. A lemezek éle finoman csipkézett. A tojásgomba állapotban a gyilkos galócához hasonlít! Előfordul: július-októberben, lomberdőben, főleg tölgy és gesztenye alatt. Növekedését a csapadékos meleg idő segíti. Termőhelyét érdemes megjegyezni, mert azt jól tartja, csak türelemmel kell várni. A ritka találkozás örömére nem szedtük le, csak az illusztráláshoz egy példányt. Kívánjuk Önök is találjanak, és cselekedjenek így. Írta: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Foto: novaklaszlo.hu (Forrás: Dr.Krébecz Jenő Gomba-atlasz) Ha valaki azt gondolná, kedves Olvasóim, hogy a "gombászás" csak amolyan úri passzió, de legfeljebb is ráérő emberek játéka, hát alaposan téved. A gombaismeret tudomány, és ennek története van. A magyar kezdetek 1601-ig nyúlnak, Carolus Clusius mikológiai kódexéhez. Munkáját 1573–88 között Batthyány Boldizsár főúr támogatta. Segítője még Beythe István lelkész, botanikus a képek egy részének festője. Clusius nyomán terjedtek a magyar gombanevek. Az első magyar nyelvű kiadvány a mérges gombákkal foglalkozik, Szilágyi József orvosdoktori értekezése. Jelentős Hazslinszky Frigyes 1895-ös "Magyarhon és társországai hártyagombái" c. műve. 1902-ben jelenik meg Cserey Adolf népszerűsítő "Gombaisme" könyvecskéje. Újabb fontos lépés Istvánffi Gyula 1899-es "A magyar ehető és mérges gombák könyve" amely modern, tudományos munka. Clusius "Fungorum historia" c. közleményének illusztrált kiadásáért a francia tudományos akadémia, 1900-ban a Világkiállításon aranyéremmel jutalmazza Istvánffit!
Bővebben...