Ha valaki azt gondolná, kedves Olvasóim, hogy a "gombászás" csak amolyan úri passzió, de legfeljebb is ráérő emberek játéka, hát alaposan téved. A gombaismeret tudomány, és ennek története van.

A magyar kezdetek 1601-ig nyúlnak, Carolus Clusius mikológiai kódexéhez. Munkáját 1573–88 között Batthyány Boldizsár főúr támogatta. Segítője még Beythe István lelkész, botanikus a képek egy részének festője. Clusius nyomán terjedtek a magyar gombanevek. Az első magyar nyelvű kiadvány a mérges gombákkal foglalkozik, Szilágyi József orvosdoktori értekezése. Jelentős Hazslinszky Frigyes 1895-ös "Magyarhon és társországai hártyagombái" c. műve. 1902-ben jelenik meg Cserey Adolf népszerűsítő "Gombaisme" könyvecskéje. Újabb fontos lépés Istvánffi Gyula 1899-es "A magyar ehető és mérges gombák könyve" amely modern, tudományos munka. Clusius "Fungorum historia" c. közleményének illusztrált kiadásáért a francia tudományos akadémia, 1900-ban a Világkiállításon aranyéremmel jutalmazza Istvánffit!

Világsikert ért el Hollós László 1903-as 1911-es (Magyarország föld alatti gombái). Hollós több, a tudományra új fajt írt le! Tömegek ismerhették meg a gombákat a jogász, szolgabíró Szemere László 1926-os "Gombáskönyv kezdők részére" c. művéből. Meosz Gusztáv 1936-ban már a "Hazai gombászat múltja és jelene" címmel ír. Meosz próbál meg állandó, gombás kutatógárdát szervezni. Ubrizsi Gábor, Meosz G., Bánhegyi Tibor, Bohus Gábor, Kalmár Zoltán megalkotják az első magyar határozókönyvet. Szemere L. 1965-ben német nyelven ír a Kárpát-medence föld alatti gombáiról. Kiadatlan 1000 db-os rajza kéziratban van.

1953 csapadékos, 1954 árvizes éve 3000 mérgezést és 800 fő halálát hozta! Látni, a mikológia komoly tudomány, nem jó tévedni! Mikológusok és orvosok elérték, hogy a minisztérium szabályozza a gomba árusítást, a kobzást, a mérgezés bejelentést. A KÖJÁL megszervezte a gombavizsgáló hálózatot. Az időben pedig elérkeztünk a Kalmár–Makara: Ehető és mérges gombák határozójához, mely 5 kiadást ért meg!

Hogy ne csak a múlt neveit soroljam, megemlíteném az igényes, korszerű határozók közül Ewald Gerhardt Gombászok kézikönyvét, amely 1000-nél több fotóval illusztrált friss mű!

Miért is ujjongtunk a barátommal a minap az "úri gomba" láttán?

A császárgomba (Amanita caesarea) a rómaiak kedvence volt. Melegebb klímát szeret, ott terem évente. Nálunk sok évig lappang a hifa, míg kedvez neki a klímánk, és termőtestet tud nevelni. Ilyenkor helyenként nem ritka. Ugyanis elterjedési határa a Kárpátok. Mi például kb. 40 éve szedtük, ettük utoljára! Minden módon elkészítve finom. És gyönyörű gomba. Bár galócaféle, jól felismerhető narancspiros kalapjáról, sárga lemezeiről és tönkjéről, fejlett bocskoráról. Tönkjén a gallér is sárga. Festékanyaga a levest is sárgára színezi. A kalapon többnyire kevés a burokmaradvány. Az idősebb kalap széle röviden bordázott. A lemezek éle finoman csipkézett. A tojásgomba állapotban a gyilkos galócához hasonlít!

Előfordul: július-októberben, lomberdőben, főleg tölgy és gesztenye alatt. Növekedését a csapadékos meleg idő segíti. Termőhelyét érdemes megjegyezni, mert azt jól tartja, csak türelemmel kell várni.

A ritka találkozás örömére nem szedtük le, csak az illusztráláshoz egy példányt. Kívánjuk Önök is találjanak, és cselekedjenek így.